ÁRNYÉKSZÍNHÁZ

Közzétéve: 2014. 12. 28.

Kategória: A BUTA FELNŐTT (2004)

Nem hencegek, tényleg nem féltem a sötéttől,
gondoltam, féljen tőlem a sötét,
majd kicsavarom az ecsetet
annak a kezéből, aki
esténként az egész világot összekeni.
Ha választhattam egy homályos, kutyaugatásos
és egy kivilágított utca között,
hát mindig az előbbin jártam.
Jól esett a szembejövők mindig gonosz
körvonala, jól esett, hogy
amíg közeledtek,
egyre hangosabb lett a cipőtalpak
hangja, no meg a szívemé is,
ha pedig távolodtak,
elcsitult lassan ez is, az is.
Ilyenkor olyan volt
a cigaretták vörös pöttye, mint egy
távoli autólámpa vagy egy
hűtőszekrény őrlángja vagy egy
karácsonyfa-égő vagy egy
szem izzó parázs vagy egy
templomi örökmécs.
Jól esett megnyugodni, hogy
az a rossz
végül mindig valaki ismerős,
mondjuk a Bandi szomszéd, kocsmába menet,
vagy Pali bácsi, és tudni lehet:
a balkezén csak három ujja van,
mióta az ablaküvegbe beleesett,
vagy az autószerelő, ati ténet mondja a tát
s dénet a dét med a dét, például íd:
Duri, medetted már a tenyeredet?

---