AYHAN GÖKHAN – LACKFI JÁNOS LEGNEHEZEBB KABÁTJA
Közzétéve: 2014. 12. 07.
Kategória: Kritikák
Cultura.hu
A kortárs magyar irodalomból Lackfi János az egyik legkedvesebb ember. Ha nem ismerném, nem hallottam volna soha róla, akkor se mondhatnék mást: elég ahhoz az írásai fellapozása, hogy az olvasó ilyen véleményt formálhasson róla. Az már mellékes, hogy emellett az egyik legjobb és legismertebb magyar író, költő. – Lackfi novelláskötetéről Ayhan Gökhan írt véleményt.
Aki soha nem olvasta, szégyellje magát. (sic!) Bocsánat, nem ragadtatom el magam, aki nem olvasta, az tegye meg minél előbb. Jobb később, mint soha. Jobb előbb, mint később. Lackfi János Zsámbékon él, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tanít, verseket, novellákat, regényt, esszéket ír, közben franciából fordít, hol Molière, hol kortárs belga költők versei kerülnek ki magyarul a kezei közül. Emellett öt gyermeke és egy honlapja van.
Lackfi János írásaiban van egyfajta állandó derű, az egyik szeretett mesterétől, Kosztolányi Dezsőtől kölcsönzött és a saját alkatához mérten kifejlesztett derültség és szemlélődő, érzékeny öröm. A kortárs magyar irodalom gyászos, depressziós, beteges, fulladozó és sötét, sebhelyes vidékein, ha szétnézünk, a vidámságnak nyoma sincs sehol. Lackfi jól tudja, a derű ellentéte nem a komolyság, mint ahogy a szomorúság ellentéte sem a komolytalanság. Lackfinál az öröm a felnőtt, komoly ember öröme, költészetében és egész irodalmi tevékenységében a játéknak komoly szabálya és tétje van. Mert igen, Lackfi János szeret játszani. Szavakkal, mondatokkal, történetekkel.
A legnehezebb kabát címmel tavaly a Helikon Kiadónál megjelent könyv Lackfi János kisprózáinak gyűjteménye. Mindegyik egy kis történet, emberekről, családokról, emberi drámákról, tragikus és humoros fény alatt, néha a kettő vegyületében. Lackfi Jánosnál a leghétköznapibb szituáció felvázolása után aprólékosan, finom átmenetekkel kerül előtérbe a dráma, a meghökkentő tragédia tere, egy váratlan, senki nem számította pillanatban az olvasó levegőt alig kapva merül el a hirtelen rázúduló dráma méteres vízrétege alatt. Például a Vers című, háromoldalnyi történet Eszter gyenge költői próbálkozásainak bemutatásával kezdődik, ironikus felvezetéssel, patetikus hangot kölcsönözve a mondatoknak, mígnem aztán a végén egy hatalmas pofon viharában a következő olvasható: „…csörömpöl a tányér, földön táncol a villa, nem érdemes most lehajolni érte, és záporoznak az ütések, de Eszter fejben ír, és odaírja magát az illatárban úszó virágok közé, felé lebben a vízesés hűsítő párája„.
Lackfi János tökéletesen tisztában van a jó novella fogásaival, a megoldásokkal, hatásos, de nem hatásvadász módszerekkel operál, teremt novellaidőt, novellahelyszíneket és hús-vér novellaalakokat. Máshol egy buszsofőrtől teherbe esett nő vérzik el a hasában veszteglő magzattal, míg feje felett a közben a mentősök sofőrjéül szegődött „apa” szívja nyugodtan a cigarettát.
Lackfi néha Nemecsek Ernő, néha egy kalauz hangján szólal meg, mindkét hangszín jól áll neki, jól megy a mondatok ruhájához, sehol egy lelógó cérna, egy hamuszín, karcosabb megszólalás, kiböfögött, vizes betű, Lackfi szerepjátéka a helyén van, szóbotlás, ügyetlenkedés nélkül, elsőszámú zsonglőr, bűvész és konferanszié, nyelv-bűvölő mágus, szóvarázsló, írásai a valóságból kimetszett darabok, a tetejükön elfér bármi és bárki, egy rosszul sikerült élet, egy akaratos szobrásznő vagy maga Komcsi Lajos a kálvária legfőbb ellensége.
Lackfi János vérbeli prózaíró, de azért nem árt megjegyeznünk, hogy a prózák mögött ott húzódik a költészet ruhatárából összehordott megannyi ruhanemű; a képek, alakok bemutatása lírai, szerteágazó mondatai dallamosak, hasonlatok és metaforák úsznak át a Lackfi féle szöveg – öböl vizén. „Az eladó srác halk és dallamos hangon szólalt meg, semmi hevimetál hörgés, semmi túráztatott Lada-motor a torokban, Jenő ekkor vette észre, hogy a sok szőr közt a szája telt és piros és ívelt, vajon hol szerzett be ilyen szájat ehhez a külsőhöz„ – írja a Rovar című történetben.
Lackfi elbeszélőstílusa, a novellák szerkezete eszünkbe juttathatja Tóth Krisztina Pixel címmel megjelent elbeszéléskötetét. A hasonlóságot igazolja, hogy abban is apró részek, testrészek neve szolgáltatja az írások címét és a történet során maga a testrész válik átmeneti, másodlagos szereplővé, míg ugyanez elmondható A legnehezebb kabát történeteiről is, a címek: Szív, Pók, Hangbemondás kicsi részlete, alkatrésze csupán egy nagy egésznek, egy emberi történetnek. Míg Tóth Krisztina írásai a Népszabadságban, addig Lackfi Jánoséi az Élet és Irodalomban jelentek meg heti rendszerességgel.
Miniatűr történetek, valamelyik akár az enyém, akár a tiéd is lehetne, olvasó. Kapcsolatok súrlódása, véletlenek, szerencsétlenségek kijátszotta rossz döntések, téves választások, rosszul kötött barátságok, szerelmek, egy kevés derűvel alulról megvilágítottan, némi reményt hagyva a történetek szereplőiben és az olvasóban, a legnehezebb kabátot csúsztatva le óvatosan a vállaikról, a vállunkról.