AZ IDŐ LOVAI

Közzétéve: 2014. 12. 08.
Kategória: Műfordítás

Jules Supervielle (francia)
AZ IDŐ LOVAI

Az Idő lovai ha kapumban megállnak
Én bizonytalanul nézem, ahogyan isznak,
Mert hiszen véremet hörpölik mohón
Felém fordulnak és szemükben hála van
És legyengítenek kiadós kortyaik,
Ott maradok vakon, gyengén, magányosan,
Hirtelen éjszaka borul szembogaramra
Össze kell gyűjtenem gyorsan minden erőmet
Hogy majd ha újra jön a szomjazó fogat
Még életben legyek s olthassam szomjukat