BARÁTSÁG

Közzétéve: 2014. 12. 08.

Kategória: Műfordítás

Iwan Gilkin
BARÁTSÁG

Jóbarátom soha nem hívott átkozott
Fattyúnak vagy mocsok csalónak, kerítőnek,
Igen szegény vagyok, így hát meg sem lopott,
S mert agglegény vagyok, el sem szerette nőmet.

Kútba sem taszított: boromba nem lökött
Arzént. Nemesszívű volt, bár tehette volna,
Hogy megfojt csendesen két ágymatrac között.
Félt, hogy megbüntetik, s a bűntől ez megóvta.

Nagylelkű, jó fiú, már-már túlzásba vitte,
Nem vette koponyám célpontnak, azt se hitte,
Hogy torkom kardhüvely. Hát légy hálás nagyon,

Bár jóindulata torz és otromba, lelkem,
Fullasszuk víz alá, mi jóvátehetetlen,
Sújtsuk őt nagy, nehéz bocsánattal agyon.

---