BELSŐ HANGTÉRKÉP

Közzétéve: 2014. 12. 07.
Kategória: Új versek

Ivony Marcellnek

A hang rezgése formálja a tájat:
mint fogász fúrója, úgy cizellál.
A lombozat ezernyi rését
vattázza ki egy ef, egy gé, egy cé.
Triolák pödrik a borostás
bácsika kalapját,
amint, tadada-tadada,
kistraktorján hordókkal
cantabile a présházba tart.
Elmosogatott edények
campaniléje,
léptek suta dobüteme,
autómotorok baritonja.
Itt-ott kiválik egy-egy rövid
szóló, politikai tiráda,
házastársi perpatvar,
harsány disznóvicc.
Majd békák és kutyák
kara, lüktető zenei alapszövet.
Rástartoló szúnyogok
metsző üveghangja sötétben.
És mindennél erőteljesebben
olyan zenék, melyeket már vagy még
nem hallhatok:
befalazott pincénk borízű
ásítása, halott nagyanyám zsörtölődése
a kert végéből, ahogy
megbeszéli növényeivel
a növekedési tervet,
cimbalomzengéssel a
visszaadott kölcsönzongora,
mely alig fért ki a szűk ajtón.
Meg persze a dal, amelynek
én írtam a szövegét,
talán én is éneklem,
de mikor álmomban
benyitok a koncertterembe,
már mindig vége
annak a műsorszámnak,
s valaki más áll a színpadon.