Eurolíra

OWEN SHEERS (Wales)

KÉSŐTAVASZ

Férfinak érezhettem magam,
mikor kiheréltük a fiatal
birkákat, nagyapámmal.

Előszedtem a sötétnarancs
tömítőgyűrűt a nejlonszatyorból,
ráfeszítettem a napon, acélkeményen

a célnak megfelelő eszközre,
ő meg a birkát lába közé vette,
mintha csellón játszana.

Szétterítette a szőrtelen rózsabőrön,
becsalogatta a zsákmányt a zsákba
félkézzel, ...

Tovább


ALOJZ IHAN (Szlovénia)

TAXI

Az erkélyen ülve látod: egy taxi érkezik
a ház elé. Fékez, a motor leáll,
nem mozdul, ott parkol, majd sokáig semmi, semmi,
megintcsak semmi, semmi, semmi, kis homokot
dobsz a motorháztetőre, semmi. Ekkor felkelsz, futva
szeded a lépcsőfokokat, kilépsz a ház kapuján, a taxihoz
érsz, benézel az ablakon, látod, nem ül benn senki.
Körülnézel – senki. Megmarkolod a kilincset,
a taxiajtó ...

Tovább


ĽUBOMÍR FELDEK (Szlovákia)

SZERETKEZÉS A RÉTEN

Alád terítem a rétet – legalább arra a pillanatra, amíg
két lapockádból ki nem serked két szárnyad.

A dombon nyúl táncol, két füle között
esthajnalcsillag.

Letört virág térdel a fejed mellé, s kér, hogy
még egyszer, utoljára megszagolhasson.

A fák nem várnak tovább,
színes árnyakat vetnek.

Sőt körbefutnak a láthatáron,
zölden az írígységtől,
egész ...

Tovább


BOZIDAR MANDIC (Szerbia)

DOSSZIÉ

Kedvesem a külvárosban lakik. Lakásának ajtaja
Állandóan nyitva. Elromlott a zár. Tolvajok
Látogatnak minket.
Jönnek és mennek
Elvisznek dolgokat a porcelán ürességből
Az utcán mosolygó koldusok pihennek
Miért szűk ez az évszázad is
(miként az előző)
A kenyér drága. Éneklünk. Olvasunk
A bolti eladőnő a gyarmatáruival
nem vevő a viccekre
Én egy átlagember ...

Tovább


TOMAS TRANSTRÖMER (Svédország)

A FA ÉS A LEVEGŐÉG

Kinn a záporban, nedves szürkeségben
egy fa caplat fel-alá, mellettünk elrohan.
Dolga van: az esőből életet habzsol magába,
akár gyümölcsöst dézsmáló rigó.

S amint eláll a zápor, megtorpan ő is.
Tiszta éjjeleken ott látod, vár türelmesen
ember-formán lesi a csodát,
amint a hópelyhek kibontják az égen szárnyukat.

LACKFI JÁNOS fordítása ...

Tovább


GEORGES HALDAS (Svájc)

AZ IDŐ MÉSZÁRSZÉKE

E nap is összerogy:
letaglózott ökör.
Feketén elcsorog
az este, szétömöl.

Kerek szeme kihúny,
fátyolos köd üli,
az ökör meginog.
Csodálják gyerekek,
fogván egymás kezét,
bámulják, ennyi vér
egy testben hogy lehet.

A hegy már rózsaszín,
telt és sima az ég.
A hentes fütyörész,
megköpi tenyerét.

LACKFI JÁNOS fordítása ...

Tovább


ANA VANESSA GUTIÉREZ (Spanyolország)

SEMMI UTÁN

Többéves, állandó edzés
és tökéletes stratégiák szövögetése után
végül el tudtam fogni
a reggeli fényt, mely rézsút
hatol be a spalettán.

Öklömben érzem,
ahogy reménytelenül
igyekeznek a hamu-részecskék,
kivergődni onnan, kiszabadulni
kezem börtönéből.

Végre el tudtam csípni
az élet lényegét;
s ez összetör…

Nincs semmi tennivalóm.
Most ...

Tovább


CHRISTOPHER WHYTE (Skócia)

EGY TISZTAVÍZŰ FOLYÓNÁL

Olyan szeretnék lenni, mint a tisztavizű folyó,
amely ott fut szennyezetlenül Kilmartinnál.

Az acélhídról, mely a hotelhez visz,
megfigyelheted élénk sodrását.

Ha valaki látna, amikor föléhajolsz,
és hosszan bámulod a sebes vizet,

azt hihetné, tükörbe nézel.
Pedig semmit nem ver vissza,

csak annyit látsz, ahogy a folyó
folyamatosan változik ...

Tovább


AUREL DUMITRASCU (Románia)

TÜNTETÉS

Egy ölnyi újságot kapsz majd tőlem nem virágot.
Hogy ne olvasd el őket - te a boldogságtól őrülten
fogsz meghalni egy almát nézve. El tudok képzelni egy
almát amelyben falánk lárva az úr. Már régóta nem
írtam le egyetlen szép sort sem
nem láttam mást csak siratóasszonyokat.
És ha ennek a háznak kéménye volna
csak az én vérem szökne ki onnan mérgektől kavarogva.

JÁNK ...

Tovább


FERNANDO PESSOA (Portugália)

FÁRASZT MÁR A GONDOLKODÁS

Fáraszt már a gondolkodás
Ha éj múlik s a nap kelőben,
És testet ölt az óriás
Magány a hűvös levegőben.

Álmatlan és bús pillanat,
Vajon kivé kellene lennem?
Ez a látszat-való nyomaszt,
Éjszakában, hajnal-hidegben.

Úgy érzem, a Minden ez itt.
És célja, rendje van az éjnek,
Mély, sötét csillag-csend vakít,
És nem lehet, hogy benne éljek.

(Úgy ...

Tovább