BÖGRE CSALÁD - ÚJABB KALANDOK (2007)

SIMON ÉS A BENNSZÜLÖTTEK

Jó a bennszülötteknek,
De milyen jó, bizony,
nem kell tudniuk, mennyi
az iksz meg ipszilon.

Azt se kell tudniuk, hogy
főemlősök vagyunk,
hol a vérkeringésünk,
hány lebeny az agyunk.

Nem kell megenniük az
undok tojáslevest,
a répafőzeléket,
s még sok feleslegest.

Egész nap vadászgatnak,
alszanak nagyokat,
fürdenek vízesésben,
nem baj, ha sárosak.

Mint egy Verne-regényben,
húst ...

Tovább


VERNE GYULA MÉRICSKÉL

A szárazföldi mérföld
Az hányszor akkora?
Attól függ, angol mérföld
Vagy éppen francia.

Egy csomó, az milyen gyors?
Hánnyal megy egy hajó?
Csomó csak tengeren van,
Ott viszont egy csomó.

Hány uncia az egy font?
Hány kiló az egész?
Vajon ha inch-csel mérek,
Az már incselkedés?

Hány láb magas vagyok most?
S a kezem mennyi láb?
Hogy lehet, hogy a lábam
Három láb legalább? ...

Tovább


BARGIT ÉS AZ ORRBEFOGÁS

Most apa orrát befogom,
Mint hogyha eldugulna,
Kérdi: „Bi volt a suliban?”
Felelem: „Mi lett volna.”

Azt kérdi: „Bit rajzoltatok?”
Mondom neki: „Egy rajzot.”
Mondja: „Deb szobrot és deb is
Festbényt vagy épp rézkarcot?”

Kérdi: „A rajzodod bi volt?”
Mondom: „Csomó vonalka,
Meg egy pár szín, képzelheted.”
Mondja: „Ki hitte volda!

„De ugye elboddod talád
Azt, ...

Tovább


MARGIT ÉS A TORNAÓRA

Undorító a tornaóra,
a fiúknak szőnyegeken
kell ülni, és azt nézik végig,
hogy focizunk mi odalenn.

A múlt óra undorító volt.
nekünk kellett szőnyegeken
ülve azt nézni végesvégig,
hogy fociznak ők odalenn.

A sok béna lány kiabálta
hogy hajrá, Marci csapata,
meg hogy Bence csapata, hajrá,
és nem hagyták abba soha.

Kiabáltam, hagyjátok abba,
s hogy hajrá Marci, fapofa,
szerencsére ...

Tovább


DOROTTYA ÉS A SZIRMOK

Begyűjtöttük az óvoda
Udvarán a szirmokat,
Szedtem egy zacskóra valót,
De még így is sok maradt.

Mikor egy kicsit fújt a szél,
Maroknyi szirmot fogtam én,
Álltam, elengedtem, repült
Mindig a többiek felé.

Pöttyös ruhák, pöttyös hajak,
Pöttyös kabátok és cipők,
Könnyen lerázhatja, aki
Egyszer-kétszer körbepörög.

Az óvónénik pöttyösek,
A kávéjukba pötty ...

Tovább


JOHANNA ÉS A RÉGI RAJZOK

Kiskoromban
Butuska voltam ám.
Azt hittem még,
Fehér a nap talán,

Azt hittem még,
Fehér az arc, a kéz,
Firka a fű,
Nem kell a színezés.

Ez a virág
Nem zuhanyrózsa ám,
Fényt permetez,
Mert zuhanytulipán.

Jó ég, milyen
Itt ez a korona,
Jégcsap-fogú
Bénácska borona!

Azt hittem még,
Van pulóvergatya,
Szoknyazászló,
Fogatlan vipera.

Azt hittem még,
Téglából ...

Tovább


ÁGNES, A HAL

Apa beágyaz,
az ágy a tenger,
leszek halacska,
úszkálni benne.

Szegény halacska,
úszna a vízben,
de a lábát egy
szúnyog megcsípte.

Szegény halacska,
jönnek a cápák,
hogy majd a farkát
csak úgy lerágják.

Szegény halacska
kijön a partra,
egy légycsapóval
mindet lecsapja.

Meg is van egybe
az összes cápa
beszedtem mindet
műanyag tálba.

Úgy kell tinektek,
baj ...

Tovább


PUSZI ÉS FODRÁSZKODÁS

Az Ágnes puszit ad,
De sose bárkinek,
Azt, hogy éppen ki jön,
Mindig ő mondja meg.

Ha kéri az Apát,
És nem hajol oda,
Akkorát kiabál,
Zeng belé a szoba.

Ha kéri a Simont,
S a Margit jön oda,
Akkorát kiabál,
Összedől a szoba.

Ágnes fésülködik,
Nagyon messzire néz,
Feltúrja a haját,
Tiszta kóc az egész.

De fodrászkodik is,
Sorban következik
Minden felnőtt, gyerek,
Ha ...

Tovább


DOROTTYA, A TENGER ANYUKÁJA

A tenger kijön a partra,
Habos, nagy vízözön.
Kinyújtja hullám-nyelvét,
Úgy látszik, így köszön.

Ágnes ül a homokban,
Fél, mert a víz hideg,
De hogyha megpaskolja,
Helyére visszamegy.

Simon búvárkodik csak,
Kilóg a feneke,
Fürdőbugyija látszik,
Mert az épp fekete.

Az apa tátott szájjal
Lebeg, mint egy polip,
Vizet prüszköl a napba,
Kinyújtja lábait.

Johanna ...

Tovább


JÓPONTOK

A jópontokat berajzoljuk
egy-egy papír kisingre,
Karácsonykor majd felkerül
a fára mindenki inge.

Jópont-e, ha az Elekest
nem hívom fenekesnek,
Ágnes cipőjét bekötöm,
nehogy megint elessen?

Ha Dorottyára ráadtam
pulcsimat a szünetben,
mert az övé csupa vizes,
s ültem a fűtőtesten?

Jópont-e, ha a Johanna
az ágyon hemperegve
folyton rám dől, én pedig
még egyszer ...

Tovább