KARÁCSONYI VÁNDOROK (2011)

NEGYEDIK FEJEZET: KÍGYÓ, PÁRDUC, SISTERGŐ LÁVA

– Igazad van, komám, abban, hogy menjünk, most már csak azt kellene kiókumlálnunk, hová is menjünk. Mert a szomszéd sarokig elballagni, ott aztán megfordulni, és szépen hazaporoszkálni, nos, ez elég szánnivaló. Legalábbis nem illik három ilyen hatalmas királyhoz, amilyenek mi vagyunk – morfondírozott megfontoltan Boldizsár.
– Ej, no, mit kell ebből akkora ügyet csinálni? A lényeg, hogy hosszú ...

Tovább


ÖTÖDIK FEJEZET: HOLDKÓROSOK

Olvastak három éjjel és három nap. Olvastak könyvtárlétra tetején, díványon, széken, földön heverve. Olvastak fejfájásig, szemfájásig, agyzsibbadásig. Olvastak, mint a güzü vagy a Gizi vagy a Géza. Rengeteget olvastak, a betűk bemasíroztak a fejükbe, és kiömlöttek a fülükön, mint valami menetelő hadsereg, mint valami végtelen karaván. Negyednap reggel karikás szemmel gyűltek össze az ...

Tovább


TIZENKETTEDIK FEJEZET: JÓNÁS, A CSODALÉNY

A három király dobogó szívvel lapult lova hátán a bokrok fedezékében, és lihegve várták, hogy a zajos zarándokmenet eltávolodjon. Boldizsár társaira nézett, és egyszeriben akkorát kacagott, hogy kis híján lefordult a lováról. A másik kettő értetlenül meredt rá, de aztán ők is meglátták a foltos pormaszkot, amelyből csak király barátjuk szeme és foga villogott ki fehéren. A nevetésbe belefáradva ...

Tovább