A BUTA FELNŐTT (2004)

BOLONDÓRA

A csap vizet iszik,
a csengő csöngetést,
kémény füstöt beszív,
almát ragaszt a kés.

Tovább


ARRA

Arra szaladt el a szél,
mutatják a fák is,
kifényezte a napot:
csillog, mint a jáspis.

Tovább


ÁRNYÉKSZÍNHÁZ

Nem hencegek, tényleg nem féltem a sötéttől,
gondoltam, féljen tőlem a sötét,
majd kicsavarom az ecsetet
annak a kezéből, aki
esténként az egész világot összekeni.
Ha választhattam egy homályos, kutyaugatásos
és egy kivilágított utca között,
hát mindig az előbbin jártam.
Jól esett a szembejövők mindig gonosz
körvonala, jól esett, hogy
amíg közeledtek,
egyre hangosabb ...

Tovább


TÖRPE ÉS ÓRIÁS KÖZÖTT

Mért szerettem az aszfalt-csattogást?
Mert környékünk lombos dombjai közt
mindig volt házfal, amely hangosan
visszaküldte a léptemet, így hát nem lettem szegényebb,
hazaérve mindig az összes megtett lépés
ott volt lábamban (megnéztem, hiszed, nem hiszed).
Szerettem azt, ha zajt csapok
s azt is, ha némán surranok a fák között,
félsötétben. Szóval ha mindenki hallja
azt, hogy vagyok, ...

Tovább


DOROTTYA ÉS A GYŰJTÖGETÉS

Rettentő sok cserebogár,
Másik nevén cserematyi
Potyog le most mindenfelé,
Azt is be lehet gyűjteni.

Aztán leszedjük szárnyukat,
Mikor már mindegyik halott,
Johanna kézzel tépdesi,
Én persze fogok egy botot.

Már egy kicsit sem fáj nekik,
Ha nem repül, minek a szárny?
Kabátzsebem szárnnyal tele,
Mégsem repülök, de nem ám.

Majd gyűjtögetek még sokat,
A patikába elfutok,
Tudom, ...

Tovább


SIMON FÉNYKÉPEZ

Ne mozogjon senki se,
Állítom a gépet,
Hogyha a szél fújni kezd,
Rácsapok kezére.

Bögre Margit jobbra áll,
De én annyit mondok,
Ha hunyorog, úgy marad,
Mint vaksi vakondok.

Balról Bögre Dorottya,
Csak halkan nevessen,
Mert a filmem szétreped,
Lehet újat vennem.

Köztük Bögre Johanna,
Jobb- meg balfelé dől,
De ha sokat mocorog,
Leesik a képről.

Mama karján az Ágnes,
Csendben ...

Tovább


DOROTTYA LEGYŐZI A HISZTIT

A hiszti sós-zsák lehet,
Százötven kiló,
Lábamra csimpaszkodik,
Mint óriási ló.

Felemelni nem tudom,
A hiszti nehéz,
Lerogy alatta a láb,
Megfájdul a kéz.

Rángat össze-vissza csak,
Jobbra-balra ráz,
Földre húz, ordíttat is,
Zeng belé a ház.

Kifacsarja a szemem,
A könnyem csöpög,
Orromból üveg folyik,
Kövörösödök.

Bármit kérnek tőlem, az
Nem tetszik ...

Tovább


JOHANNA RENDBE RAKJA A VILÁGOT

Nem kívánok túl sokat,
csak azt akarom,
legyen enyém a világ,
– szétosztogatom.

Postás néni kap követ,
hadd cipelje majd,
kukás bácsi szemetet,
úgyis arra hajt.

Földmunkás nagy kupacot,
lapátolja el,
hómunkás nyáron havat,
hadd tornyozza fel.

Vízszerelő sok csövet,
beléjük vizet,
gázszerelő zsáknyi gázt,
lángot, kékeset.

Maltert kap a kőműves,
festő ...

Tovább


JOHANNA ÉS A FIÚVÉCÉ

A fiúvécék olyan helyek,
ahová lány be nem mehet.

A lányvécék olyan helyek,
hová fiú be nem mehet.

De ha csak apával vagyok,
s majd bepisilek-kakilok,

a lányba nem vihet apa,
mert nem engedik be oda.

És ha a Simon és mama
kettesben van, az sem sima,

a fiúvécéből mamát
egy-kettő kihajítanák.

Simon elég nagy lenne már,
tök egyedül vécére jár,

de mama nem engedi be,
mert ...

Tovább


ALVÓK

Van olyan ágyunk, amelyik
Alul kihúzható,
Fiókjában, ha kinyitod,
Még egy ágy látható.

Az ágyban fekszik egy süni
Vagy épp egy kisnyuszi,
Ha kihúzod, hát csendesen!
Jobb nem is húzni ki.

Arra az ágyra le ne ülj,
Összenyomsz valamit!
Nézd csak, a takaró alatt
Egy baba aluszik!

Ne turkálj a ruhák között,
Mert benn, könnyen lehet,
A bohóc szépet álmodik,
S te durván felvered!

A ...

Tovább