Műfordítás

ESTI ÁHÍTAT

Émile Verhaeren
ESTI ÁHÍTAT

A záporok jeges pengéi elsuhogtak,
Most már kéken dereng a menny nagy csarnoka,
Haldoklik nyugaton a fény, s az éjszaka
Ezüsttel ötvözi arany fényét a napnak.

A szemhatár körén nem moccan semmi sem,
De győztes, óriás menetben özönölnek
Ott lenn a közeli tanyák során a tölgyek
A puszta ugaron, a rekettyéseken.

Mennek a fák – akár halottvivő barátok,
Mennek ...

Tovább


VÉGZETES VIRÁG

Émile Verhaeren
VÉGZETES VIRÁG

Abszurditás fakad, mint a végzet virága
S felnő szívek, agyak, érzékek talaján.
És semmi más, se hős, új megváltó se, lám,
Kuporgunk emberi értelmünkbe bezárva.

Téboly, s napfény felé vágyom menni tovább,
Holdas napfény felé, a teljes, furcsa délben,
Zajgó, marakodó visszhangja vonzza léptem,
Vár túli ugatás, s a vérvörös kutyák.

Rózsa-tavak ...

Tovább


LONDON

Émile Verhaeren
LONDON

London, ez ólom-, e bronzváros íme, lelkem,
Öblös csarnokok és zengő vaslemezek,
Vezércsillag nincs, de vitorla rebben
S kockázat vizein végtelenbe lebeg.

Füst, pályaudvarok, korom, a gáznak könnye:
Ezüst spleen hull a sín villám-útjaira,
Unott barmok ásítnak az időbe,
Mikor felzengeti Westminster szózata.

S rakpart, hol számtalan baljós gázlámpa ...

Tovább


A BALSORS

Alfred de Vigny
A BALSORS

Nyomában álnok Öngyilok jár,
Sápadt városokon kering
A Balsors, kémlel minket, ott áll
Házak félénk küszöbein.
Csak a zsákmányát kéri, várja,
Az ifjú felneszel szavára,
Sóhajt, öröme elenyész.
Miként levelei a fának,
Aggastyánok sírba leszállnak,
Az éltető láng már kivész.

Szökni próbáljak? A küszöbre
Leült a Balsors egy napon,
Ama ...

Tovább