Műfordítás
SZOBÁM
Marcelline Desbordes-Valmore
SZOBÁM
Egy padlásszobám van,
Mely az égre néz,
A Hold járt ma nálam,
Komoly, csenevész:
Csöngethetnek ott lenn,
Mindegy az nekem,
Ha Ő nincs, sosincsen,
Senki odalenn!
Más hiába zaklat,
Hímezgetek itt,
Mérges nem vagyok, csak
Szívem könnyezik.
Fátyla az egeknek,
Látom én, ma nincs,
Csillag fénye reszket,
Lesz még vihar is!
Szemben ...
A TEAHÁZ
Max Elskamp
A TEAHÁZ
Rakpart végén tart bodegát,
Ott méri Jang úr a teát,
Szilvaszínű ruhában éppen
Számol szantál számológépen,
Jang úr méri ki a teát,
Mellé szakét, ginzenget ád.
Copfja, mely a vállára hull,
Kaméliaolaj-szagú.
Pompás fehér klaviatúra
Felett nevet két ferde szem:
Íme Jang úr, folyik a munka:
Fogat villant készségesen,
Nagy körmei ...
RÉGI DALLAM UTÁN
Max Elskamp
RÉGI DALLAM UTÁN
Mint faváros, búslakodom
– Haragom piacán lovak,
Rossz falovak forogjanak –
Mint faváros, búslakodom,
És facipőm sajog nagyon.
Veszett soron búslakodom,
Hisz elvesztett ruhátlan árnyam,
– Hol a sorom, jól tudja vágyam –
Veszett soron búslakodom,
Utcák során és csupaszon.
Korcsolya peng, búslakodom
– Mit lát, mit lát, Anna hugom? –
Egyetlen ...
KEDDI
Max Elskamp
KEDDI
Már kedd és íme, lám a vásznak,
Ruha szárad mindenfele,
Tele a kert s a ház vele,
Már kedd van ám, és ím a vásznak,
És az önző vének, a vének
A cselédeket pisszegik,
Ha távol vannak szíveik,
S vígasztalja őket az ének.
Vöröskezű béke, derű,
Mint angyalok, fehér e kedd ma,
Takargatva pólyába, gyolcsba,
Vöröskezű béke, derű.
Nos hála légyen, ...
SZOMBATI
Max Elskamp
SZOMBATI
És szombat est,
Szombat est,
Sötét ünneplőben a test,
Az utcalámpák lángja gerjed,
Háztetők füstöt eregetnek,
És szombat est,
Szombat est,
Sötét ünneplőt ölt a test,
És most a szarkák,
És már a Hold is,
S küszöbükön az öregek,
S a késő gyermek-éneket
Szomjas jószág mellett keresd
És most a szarkák,
És már a Hold is,
Pallér inni megy egyenest,
Lám, ...
BORDÉLYOK
Max Elskamp
BORDÉLYOK
Vasárnap, bakák,
Részeg lustaság.
Néz alant a város,
A Hold szeme véres.
Jajtalan pokol,
Örök-mély, ahol
Asszony-éjjeleknek
Árnyán öld a lelked.
Szív nyűtt párfüme,
Málnás dob-zene.
Égnek áll a láb,
Hús-imák, -csaták.
Nyüszítő szerelmek
Önhitten perelnek,
Tanyái a kéjnek
Lomha lánggal égnek.
Vasárnap, bakák,
Részeg ...
GROTESZK
Max Elskamp
GROTESZK
Kifárasztották szememet
színek, zenék és nevetések,
kifárasztották szememet,
s cipőim is már öregek,
s lám, íme már a téli ház,
napra nap nő, órák terülnek,
vitorla láng, víz néma gyász,
lelkemre csak szívem vigyáz.
Minden nyelven csak bánat ébred,
a kéz munkáért kotorász,
könyvemben a szépszavú képek:
vége a színek ünnepének,
lám ...
EGY SZEGÉNY SZERENCSÉTLEN
Xavier de Forneret
EGY SZEGÉNY SZERENCSÉTLEN
Nyűtt, lyukas, ócska
Zsebéből hát kihúzta,
Nézte bánatosan,
És megszemlélte újra,
S így szólt: „Boldogtalan!”
Megfúvogatta
És nedves volt az ajka,
Megrettent balgamód,
A szörnyű gondolatra
Szíve feldobogott.
Reáfolyatta,
Jeges könnyét miatta,
Mely megolvadt legott.
Mint vásáros barakkja,
Szobája oly ...
BARÁTSÁG
Iwan Gilkin
BARÁTSÁG
Jóbarátom soha nem hívott átkozott
Fattyúnak vagy mocsok csalónak, kerítőnek,
Igen szegény vagyok, így hát meg sem lopott,
S mert agglegény vagyok, el sem szerette nőmet.
Kútba sem taszított: boromba nem lökött
Arzént. Nemesszívű volt, bár tehette volna,
Hogy megfojt csendesen két ágymatrac között.
Félt, hogy megbüntetik, s a bűntől ez megóvta.
Nagylelkű, ...
A KÜRTÖS
Iwan Gilkin
A KÜRTÖS
Mint szőlőhéj, arany most a máriaüveg.
Őszi nap érleli, süt rá a kárpitokra,
S a mintás bőröket, szőnyeget rozsda fogja,
Vad erdők nyílanak, akárha díszletek.
Csügg nehéz szőnyegek aranyló rojtja, bojtja,
S egy rózsaszín kamasz itt körtjét fújja meg,
Régi vadászatok hallalija remeg
Virágzó szövetek sűrű csendjébe fojtva.
Mágikus, tiszta ...