Műfordítás

ÁLOM

Alfred de Musset
ÁLOM

Ballada

Csupasz kötél süvölt lent
Vacogva a falak
Alatt,
A klastromban az ádvent
Feledve, rettegés
Tenyész.

Gyertya körül barátok,
Kőre mind jámborul
Borul,
S a Szűznek felajánlott
Bűneik: szenny, piszok,
Titok.

Szobámban voltam éppen,
Nem jóra járt eszem
Sosem.
A kopasz hold kövéren,
Sunyin csak engemet
Lesett.

Elhagyott fürge ...

Tovább


A LETŰNT SZÁZAD FIÁNAK VALLOMÁSA

Alfred de Musset
A LETŰNT SZÁZAD FIÁNAK VALLOMÁSA

Idő múltán sem javulunk,
Mi, túlontúl érzékeny ifjak,
A hajthatatlan múzsa is csak
Hiába álcázza el únt
Bájait, nyomába futunk,
Kalandorok, átalkodottak.
Hibáink sem okítanak.
Csupa rossz rím, s jókora vétkek:
Így kerüljük az újakat.
Híján kedvesnek, szerelmének,
Agyunkat facsarja az ének
Örökké... s mint eretnekek
A ...

Tovább


IZLANDI HÁN DALA

Gérard de Nerval
IZLANDI HÁN DALA

Midőn zöldellő dombjainkra
Az éj
A hegycsúcsról leszállna ringva,
Veszély
Les rád, utas, ki rétjeinken
Csendben, gyanútlan utazol,
Halld, a vadonban, távol innen,
Vad üvöltés kél valahol!
Ő a Hán!
Ő a Hán!
Izlandi Hán...
Hán, Hán, azám!

Szíve acél, maga mogorva,
Komor,
Szeméből láng csap ki lobogva:
Pokol!
Zord kalyibában ...

Tovább


OKFEJTÉS

Charles Nodier
OKFEJTÉS

Papucs! Mit is jelent e szó?
Mi lenne szokványos értelmezése?
Hol lelhető fel logikus meghatározása?
Mely régi vagy újabb nyelvezetből fejthető meg etimológiája?
Benső keletkezésû vagy jövevény?
Elsődleges vagy csak származék?
Konkrét jelenségre vonatkozik vagy mögöttes jelentéssel bír?
A szerző tulajdonképpeni vagy átvitt értelemben alkalmazza?
S ...

Tovább


A CSÓK

Germain Nouveau
A CSÓK

„Minden szeretkezik.” – Te mondtad,
„Minden szeretkezik” – legott
Hozzáteszem: úttal a talpak,
És a dobverővel a dob.

Ugyanígy gyűrűvel az ujj, lám,
Ugyanígy rímmel értelem,
Ugyanígy a szél és a hullám,
A láthatár s tekintetem.

Ugyanígy száj a nevetéssel,
Ugyanígy késsel a szijács,
Ugyanígy a testtel a fekhely,
Az üllővel a kalapács.

Ugyanígy ...

Tovább


HAJSZÍN

Germain Nouveau
HAJSZÍN

Ön barna, mégis szalmaszőke,
Ön szőke, mégis rozsdabarna...
Ámde engemet egy-kettőre
Marslakónak néznek miatta.

Pedig igazán elhihetnék,
Ön egyik s másik is egészen,
És fekete is és fehér még,
Hisz bőre rózsás, haja ében.

Ám a többiek egy-kettőre
Rávágják – de ostoba banda! –
„Szép kedvesed ha szalmaszőke,
Úgy szőke, egy cseppet ...

Tovább


ÁRVERÉS

Germain Nouveau
ÁRVERÉS

Szent Pálkor vásárba megyek
S eladlak, kicsim, tégedet.
Két pimasz szemed eladom,
Elkel majd száz szép aranyon.

Boszorkányos ujjaidat
– Rosszul nevelt, vad madarak –
S ajkadat, mely csak hazudik,
Nyolcvan tallérért megveszik.

Hosszú, kecses karjaidat,
Csípőd, térded, melled, hasad
Rózsáit mind-mind eladom:
Csak húszezer napóleon.

Szent ...

Tovább


AZ AKVÁRIUM OLY KÉKES…

Georges Rodenbach
AZ AKVÁRIUM OLY KÉKES...

Az akvárium oly kékes, bár hold se járja,
Végtelen ablaka mely kertre néz vajon?
Örök tükör, s az ég foncsor a hátlapon.
Meddig mélyül a víz csalóka látomása,
Hová hátrál, milyen titkos távolba hal
Azúrja, mit ezüst borzongás felzavar?
Mint virágbaborult üvegház levegője,
S aztán felkavarog, ha időről időre
Derengve áthatol ...

Tovább


A VÉN KANÁLISOK VIZE…

Georges Rodenbach
A VÉN KANÁLISOK VIZE...

A vén kanálisok vize torz, elmekóros,
Holt városok során siváran, színtelen
Árad homlokzatok, fák, rakpartok tövében,
Egy-egy rossz kópia tükrén alig dereng.
Kivénhedt, gyenge már e víz és szinte semmi
Ereje nincsen a szélnek ellenszegülni,
S az ráncokat hasít rajta... És szomorú,
Híd alatt sír a víz, e hű cseléd, e szolga,
S bár a visszfényeket ...

Tovább


LÁGY AZ EST…

Georges Rodenbach
LÁGY AZ EST...

Oly lágy az est, s mi lágy szobánk, nem ég a lámpa,
Enyhe a szürkület, akár egy szép halott,
Az árny gyülemlik és egyre sűrűbbre válva
Plafonra gomolyog. Most már minden nyugodt.

Akár egy szép halott, szürkület mosolyog ránk,
Egy búcsúmozdulat, s tükör fakó falán
Úgy tűnik, mintha mi magunk is távolodnánk,
S hogy elhalványodunk, meg is halunk ...

Tovább