Műfordítás

AZ UTCALÁMPÁK

Georges Rodenbach
AZ UTCALÁMPÁK

A külvárosi utcalámpák
Hosszú sora vonszolja láncát.

Távolba tartanak, mint zarándok-menet,
Ünnep- s hétköznapon, jó, rossz idő lehet,

Van, ki áll, van aki minthogyha térdre esne,
Magányos mindegyik, mint hatalmas tömegben.

Éső-áztatta úton így vonul hát
E furcsa korlát.

E fény-korlát felett álom sugára reszket!
És a tüzek ...

Tovább


VAN EGY FIATAL SZÜZECSKE…

Pierre Ronsard
VAN EGY FIATAL SZÜZECSKE...

Van egy fiatal szüzecske,
Szüzecske, gömbölydedecske,
Én veszett, drágább nekem,
Mint saját szívem, szemem.
Fél életem odaadnám,
Elveszejtett, igát rak rám
Az a gömbölyű toka,
De nem bánom én soha,
Hogy szolgává tett szerelmem,
Szép tokája lett a vesztem,
Jobb szeretem én, veszett,
Mint szívemet, szememet.
Haj, de van másik ...

Tovább


SZONETT

ierre de Ronsard
SZONETT

Ím, egy tojást adok. Ennek gömbölyüsége
Olyan, akár az Ég, mely mindent átölel,
Karja közt tűz, legek, föld s tengervíz ül el,
Egy világot megért, s nem érti senki mégse.
A hártya mint az ég, a termékeny fehérje
Akár tenger, amely csírákat felnövel,
Sárgája mint a tűz, pezsdítő fényt lövell,
S a héj, akár a föld, tömör, kövült keményre.
Eget s ...

Tovább


UTOLSÓ VERSSOROK

Pierre de Ronsard
UTOLSÓ VERSSOROK

Add adományodat az év legrövidebbre
Szabott, zord napjain, hintsd Feledés vizét
Zöld ággal homlokom barázdáira szét,
Altasd szegény szemem, szűnjön a nátha cseppje.
Irgalom, Istenem, adj hát álmot, s helyette
Ne eméssz engemet. Inkább létem tüzét
Oltsa pestis, s a láz szítsa százféleképp
Elapadt véremet ereimben kerengve!
Jaj, százszor ...

Tovább


CSERESZNYE AJÁNDÉKBA

Mellin de Saint-Gelais
CSERESZNYE AJÁNDÉKBA

Az első szép májusi nap:
Nem májusfát vagy csokrokat
Hozok ajándékba, hölgyecskék,
Hanem egy tálka friss cseresznyét,
S lám, e gyümölcs jött, biza, sebten,
Hogy tapinthassák mind a ketten,
Merthogy minden szép, új dolog
Új szépségükért kuncsorog.
Nézzék! Van-e más ilyen édes?
Mind kövér, hüvejkujjnyi széles!
S láttak ...

Tovább


ÜVEGKOPONYÁK

Saint-Pol-Roux
ÜVEGKOPONYÁK

Átlátszónak látom a koponyákat.
Úgy szemlélem gondolataikat, mint üvegharangon át ritka virágot, s felebarátom nem is sejti, hogy követem eszméi útját, mely általában szöges ellentétben áll az ajkát elhagyó szavakkal. Kijelenti: Igen!, ám koponyája burkán át azt látom: nem! S mindebből majd mindannyiszor alattomos cselekedetek fakadnak, az ösztönös ...

Tovább


TAVASSZAL, MIKOR…

Maurice Scève
TAVASSZAL, MIKOR...

Tavasszal, mikor a hering kirajzott,
Bárkába szökünk, hölgyem s én magam,
Aznapi fogást számlálnak halászok,
Ő megfog egyet, a hal nyugtalan,
Friss leget szagol, s hopp, vízbe zuhan,
Kedvesem pedig áll jajgatva, sír-rí.
– Hagyd – mondom neki –, én fogok ma sírni,
Hiszen az a hal boldog szökevény,
Erős börtönét többé sose sínyli,
Ám kezed ...

Tovább


AZ ÉN HÚGOM A ZÁPOR

Charles Van Lerberghe
AZ ÉN HÚGOM A ZÁPOR

Az én húgom a Zápor,
Könnyű, szelíd nyári eső,
Lágyan pereg szökellve távol
A párás levegőn.

Szakadt, fehérlő gyöngynyaklánca
A kék égből alázuhog,
Perdüljetek, szarkák, ti, táncra,
Rigók daloljatok!

A könnyeden megringó ágak
Között táncoljatok, virágok,
Fészkek, daloljatok,
Ami az égből jön, megáldatott.

Nedves ...

Tovább


RONTÁS

Charles Van Lerberghe
RONTÁS

Nem figyel fel egyikünk sem,
Hisz fura dalukat olyan
Nem törődöm-egyszerűen,
Amúgy játékosan
Fonják körénk az alkonyatban,
Bűbájosan, fátyolosan --
Alomködben rózsafátyol,
Tűzzel vegyes levegő,
Mely beburkol, elhatárol
A világtól, s körbesző.

Lehellet kusza fátyola,
Gyöngyvirágos, rózsamintás,
Melyből ki nem lépünk soha,
És ...

Tovább


Ó, HALÁL, CSILLAGOK PORA

Charles Van Lerberghe
Ó, HALÁL, CSILLAGOK PORA

Ó, halál, csillagok pora,
Kavarogj fel lábam nyomán!
Jöjj, gyász-lehellet, hogy remegjek,
Mint széltől részeg láng remeg!

Jöjj, enyhe hullám, fényed hull rám
Az árny közül,
Ragadj semmidbe engemet!

Eloszlani vágyom tebenned,
Kihúnyni, szertefoszlani,
Halál, feléd törekszik a lelkem,
Mint erős istent, vársz te engem,
Szerelmesen ...

Tovább