Új versek

HALOTTAK A MOSÓGÉPBEN

Kun Árpádnak

A halottak a mosógépbe mennek,
Ott benn buliznak, vidám társaság.
Rikkantva lábukat magasba rúgják,
Átkarolják egymás üres nyakát.
És kánkánoznak még kart-karba öltve,
Vagy a lábuk összekeveredik,
Felcsévélődik törzsük egy végtagra,
Hogy többet aztán le nem fejthetik.
Egyre vadabb a tengermélyi torna,
Körülöttük tajtékos levegő,
Busa szigetnyi ...

Tovább


VERS A MADÁRSÁGRÓL

Fenn a madárlesen ülök
És újmadárul füttyögök
Leplezni cseppet sem tudom
Enyhe ember-akcentusom,
Dalaimban többnyire van
Valami tán madártalan,
Amint némi madáros is,
Csak remélem, hogy nem hamis.
Madárkodás nem kenyerem,
A madár virtust ismerem.
Madár himnuszra ébredek,
És madártejjel festeget,
Fenyegető, nagy fényeket
Madár tájra madár ecset.
Madárvér hányszor ...

Tovább


UKRÁN CSAP

Nem veszek csapot tízezerért,
meg százezerért sem veszek csapot.
Pedig annyiért is láttam ám,
kocka alakú a csöve, szintúgy a tekergetője,
nyilván kocka alakú vízcseppek
vagy egyenest jégkockák
potyognak belőle.
Mi ukrán csapot vettünk a piacon,
ezernégybe volt,
az árus először halálra váltan
hadonászni kezdett,
majd jön az Igor, ő érti a nyelvet,
s minthogy Igor jött is,
hát ...

Tovább


ODA-VISSZA

Elinal a szárnyas idő, a szörnyes idő, a szőrös idő,
caplat az uszonyain, battyog a szárnyán, szirmain iramodik,
mint körökörös és harmonikaszerű gyűrűző mozgással a féreg,
mint ahogy észveszejtő tapsikolás közepette csörtet a növény,
egy helyben állva nézi őt a tovazakatoló ég, ki utazik itt?,
ki integet a peronon?, ki a vonatablakban állva?, lejtőn lefelé,
nagyokat szökellve ...

Tovább


NYUGAT-TABLÓ

JUHÁSZ GYULA

A tehenek vonulnak reszketeg,
Földrészek foltjai a hátukon,
Köztük évek fejte tej-tengerek,
Otromba szívem nyakukban kolomp.

S a kontinensek egyre rengenek,
Ahogy bőr alatt rándul az izom,
És ráncolódnak tejszőr tengerek,
És látványuk tejét iszom, iszom.

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ

Mert hát játékszer minden kisgyerek,
Szemgolyóbisát is kiszedheted,
Guríthatod ...

Tovább


SZÜLETÉSNAPOTOKRA

Negyven éve a pelikán
mindig új lemezt tojik ám,
bolond
korong!

Negyven éve alszik vakon
pókháló mellett a falon
a légy,
s a négy

fiú derekán pörög a
tanári kari karika –
Kalá…
Kalá…

Kaláka-lázban ég e táj,
a „hej, ráérünk!” kóceráj,
s a tág
világ.

Dajkáltak sok-sok nagymenőt,
sok játszótársuk nagyra nőtt,
s ma már –
szamár!

Ám ...

Tovább


SZENT KÉPLÉKENYSÉG

Patétikus költemény
az Előszezon versblog
fiataljainak köszöntésére

Öt feleségem lesz, mondja,
és ujjain számlálva már sorolja is,
nem ötéves a srác, hanem huszonöt,
övé az összes nő, és mind gyönyörű,
ha nem is mind az övé, de majdnem,
ha nem is mind gyönyörű, de majdnem.
És mind másért vonzó, hűtlenségnek nem
minősül, ha az egyiknek szeméért elhagyjuk
a másiknak ...

Tovább


A BATTHYÁNYI-RAP

Esélyem nincs rá hangyányi,
Hogy szembejöhessen Batthyányi.
Vattacukornyi szakálla
Lelkileg összekuszálna.
Vérzene testén a mente,
Mint vasgyári naplemente.

Kérdeném, utcán flangálni
Illik-e vérben, Batthyányi?
Egy übercihert hadd hozzak,
Hisz nyakunkon a Bach-korszak!
Nem Bach Sebestyén, ez másik,
Nézd, a szabadság elvásik.

De ha elvásott, lesz másik,
Menj el ...

Tovább


KAPCSOLAT

Kedves ismerős invitálására, különösebb
meggyőződés nélkül feljelentkeztem
egy amerikai barátkozós honlapra,
s hát egy-két kósza ismerősön kívül
be is jelöl egy szép napon
valami new yorki lány,
banki alkalmazott,
háj, írja, csinos vagy,
és mi van, ha ezt írja még száznak,
és mi van, ha csak nekem,
mi van, ha tényleg csinos vagyok,
s mi van, ha nem,
zizzen-e az éterben a kontakt,
Pam ...

Tovább


EGY MONDAT

Hol irodalom van, ott irodalom van
a pókháló közelében a légy a falonban
mint ólompára a forgalomban,
mint adalékanyag az italomban,
mely belém épül észrevétlen,
én szólok még, de már az ő nevében.

Hol irodalom van, ott irodalom van
feketén bólingató eperfalombban,
családmeleg alomban,
hol a kedves teste
ruhájából kivetkeztetve,
hideg ellen ív papírba burkolva –
s a rétegek ...

Tovább