HŐVESZTESÉG (2005)

MAGAM MAGAM

magam magamra nem merem rábízni
táplál föld zsírja s könnyű égi müzli

magam magamat szép sorban kinőttem
szőnyeg terítve belőlem mögöttem

magam magamnak zsákszáját bekötném
ki ne ömöljön mérgező közönykém

magam magamat mint ajtót bezárnám
félszemű kulcslyuk leskelnék ki árván

magam magamnak levélben üzennék
többé ne várjam maradjak csak emlék

magam ...

Tovább


GUBÓBAN

Szeretteimtől elhúzódom,
Barátságaimat visszakérem,
Mint hernyó, magamba gubózom,
Embrióként pörgök a térben.

Elém lép az éjszaka halkan,
Dobócsillagokkal felszerelt nindzsa,
Fekete ruháján rés a szemnek,
Egy szeme szűk rés, az is bandzsa.

Idegeim úgy rángatóznak,
Mint élő hús a kocsonyában,
Nézem, hogy belül mivé lettem,
Nézem, hogy ott kinn mit csináltam.

Mint ...

Tovább


EGYRE

Egyre kevesebbet adok,
Egyre többet védekezek,
Sokak közt magam maradok,
S magamtól ki védene meg?

Kavicsok a nyelvem alatt,
Nyelvem egyre jobban pereg:
Kővé szilárdult szópatak,
Szavakból nagy kőgörgeteg.

Tanulgatok hallgatni is,
Miként templomi perselyek,
Akár igaz, akár hamis
Hang hull belém, megcsörrenek.

Újabban, ha mérges vagyok,
Egypár tányért földhöz verek,
Ezernyi ...

Tovább


VÁGY TÜRELEMRE

Legyek, mint a fa, egyszerű,
göcsörtjeimmel sokszemű,

ússzon bennem az erezet,
s ne legyek víznél nehezebb,

ne tegyenek vízre soha,
legyek egy sufni oldala,

mely csendben tartja a tetőt,
a tető pedig tartja őt,

a lábam majd rohadjon el,
föld korhassza nedveivel,

rám a gombák kiüljenek:
padba iskolás gyerekek,

morzsoljon bárki, szétesem,
anyagom porlik lisztesen,

végül ...

Tovább


CIKLÁMEN VÉCIKLÁMEN VÉRR

Mint vashurokba akadt riglit a faanyag
nem ereszt, míg szilánkosan ki nem szakad,

úgy fog meg engem most a lakás,
tölti feszített tükrű gyermek-szuszogás.

Ólomcsizma, sárkolonc óvatos lábamra nő,
borom felszíne horpad, alvó alatt lepedő.

Zümmög itt egyre több villamos gépezet,
árammal töltenek, álmaim nehezek.

S mint kis állatból, mit végszükségben valaki levágott,
az ...

Tovább


BUBORÉK-SÚLY

Szegény nejem csak egy dalt zongorázik
pedig nem is csak egyet
s nem is olyan szegény
De hát ez költemény

És terelgeti a szobán át
az elefántcsonton, pont ott,
az öt gyerek kiszívta csontok
kálcium-hiányát

Naponta egy-egy
fehérrépa helyett ezt
találta ki, a csontba végül
talán a zene is beépül

A levegőben ott hömpölyög szegényre
halványult tömlőnyi vére
kezén ...

Tovább


DOKIROKI

Doktor úr, mit mondtam,
sztrájkol már a kálcium a csontomban.

Doktor úr, fogadtam,
felmondott a fluorid a fogamban.

Doktor úr, érzem én,
csapatait kivonja az oxigén.

Doktor úr, rettentő,
emigrál a vitamin a testemből.

Doktor úr, jabaptam,
rettenetes szélcsend van az agyamban.

Doktor úr, hoplahopp,
összevesztünk, és a vérem elhagyott. ...

Tovább


SZINTEK

Ülök a lenti vécén, s a csatornacsövön át,
szagzáró vízrétegen keresztül
szűrődik felém, amint tizenegy éves
fiam egy szinttel feljebb énekel.
Zümmögő szúnyoghang, tengeralattjáró
morzejele, nem tudom, születése előttről
jön-e vagy halálom utánról.
Látom őt a jövőben, utcán áll, ferde fényben,
kabátban, rágyújt, ha dohányzik,
nem gyújt rá, ha nem.
Dallamot ...

Tovább


ÉGIG ÉR FEL

Most azt játszom, hogy irigykedem
irigylem a kopaszra nyírt
bronzkoponyájú újságkihordó hosszú szakállát
hányavetin kigombolt ingét
Lányok szellős ruháit szőrtelen
kaucsuklábát csilingelő fogát
Munkások bagószagát
eldobált sörösüvegét
mohos arcát loncsos ruháit
Nénikék leszegett fejét
félliter tejét
mely a bevásárlóháló
szemei közt ki-kibuggyan
Úgy ...

Tovább


ERŐSZAK

Én mindent összetörök,
óraszíjam folyton szétszakad, övemnek csatja
szétesik, kabátom belső zsebébe sem
csúsztatom, hanem erőltetem
dagadt pénztárcámat, melyből
amúgy is ki kellene
pakolni a dolgok legalább felét,
minek cipelek
magammal annyi
igazolványt csekket névjegyet,
nadrágjaim zsebe is a rengeteg
papír, kulcs és aprópénz miatt
szakad ki, és rossz minőségű
tollak ...

Tovább