ELSŐSEGÉLY

Közzétéve: 2014. 12. 07.
Kategória: Új versek

A padlón fekszem, szétszakadt ütőeremből
spriccel a vér, az üvegszilánkhoz nem szabad
nyúlni, majd a mentők, feleségem mormolja
a helyes sorrendet, ne legyen ideges,
mutatóujjával a bicepsz két kötege között
erőteljesen a felkarcsonthoz nyomja az ütőeret,
csillagokat látok, üvöltök, ezt inkább ne,
órájára néz, nem érted, hogy különben
elvérzel
A padlón fekszem, a bukósisak a fejemre
szorult, behorpadhatott, amikor
a motorról lerepültem, a fejem tompán
sajog, a nyakat hátrafeszíteni nem szabad,
majdnem biztos, hogy eltört pár csigolya,
órájára néz, jöhetnének már
A padlón fekszem, kiáltásra nem reagálok,
feleségem az arcomba fúj, még mindig semmi,
a pulzus rossz, a légzéssel is gond lehet,
a légvételek száma percenként nyolc alá süllyedt,
ingemből kitép egy darabot, államat
erőteljesen feszíti lefelé, mert még a halott
állkapcsa is hetven kilós erővel képes harapni,
számból kikotorja a fehéres nyákot, a vásznat
orromra teszi, nehogy a szájába menjen,
aminek az orromban a helye,
néhány határozott befúvás-szívás,
órájára néz, jöhetnének már, mi lesz,
ha nem sikerül
A padlón fekszem, először a koponyacsontot
tapogatja körbe, nincs deformálódás,
végig a kart, az ujjakat, a vállat, a szegycsontra
rátámaszkodik, a bordák szörcsögő hangot
hallatnának, ha lenne törés, medence, egyik láb,
másik láb
Térdemet felhúzza, jobb kezemet becsípteti a fenekem
alá, bal kart keresztbe a mellemen, hármat számol,
hirtelen oldalamra dönt, a fejtartást ellenőrzi, jobb
karomra óvatosan áttolja vállam súlyát, bal karomat
háromszögben kihúzza, bal láb kinyújtva, jobb láb
szintén háromszöggé nyitva, stabil oldalfekvés,
liheg, mert nem könnyű egy ekkora testet
mozgatni, nézi az óráját, sikerült, egy percen
belül van, kicsit izgatott is, holnap vizsgázik
elsősegély-nyújtásból