EMLÉKEZÉS ZULMÁRA, A KITAGADOTT ROSSZLEÁNYRA ÉS EGY LAJOS-ARANYRA
Közzétéve: 2014. 12. 08.
Kategória: Műfordítás
Tristan Corbière
EMLÉKEZÉS ZULMÁRA,
A KITAGADOTT ROSSZLEÁNYRA
ÉS EGY LAJOS-ARANYRA
A vagyona húsz évet ért,
S ifjú voltam: húsz frankos épp,
Hát közös számlát nyitva ketten
Lekötöttük egy fedezetlen
Tavaszi éjszakán e pénzt…
A hold lyuggatta át az éjt,
Mint húsz frankos, oly kerek épp,
S e résen át már tovareppen
Húsz év, húsz frank, hold – egy menetben.
– Felváltva a húsz frank, miképp
A húsz év – hej! – felváltaték!
Mindig új lyuk az égitesten,
S új számlák nyíltak véghetetlen…
– Vagyon, szerencse egyre megy, nem?
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
– Még láttam őt – sok tavaszéjt,
Sok-sok lyukat és holdkaréjt,
Sokszor húsz évet, frankot értem
Addig – Szűz volt, s húsz éves épp,
Parancsnok volt a Felkelésben!
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
– Aztán az utca: húsz sou-ért
S nem húsz frankért kínált egy éjt…
Aztán pedig: közös gödörben
Ingyen éj, nem üt át a hold sem.