FOLYADÉK

Közzétéve: 2014. 12. 07.
Kategória: Új versek

Munkahelyen kávéval enyhítjük
a munka okozta fáradságot,
munka után meg bort iszunk,
hogy a munkát kipihenjük,
s hogy másnap a munkahelyen
kávéval kúrálgassuk a kikapcsolódás
következtében fellépő macskajajt
Fogadásokon bort iszunk (nyelőcsőben,
gyomorban fodrozódó vörös szalag),
kávét csak aztán (kanyargó,
nyúlós, fekete szalag), a kocsit is
letettük valahol, hogy ihassunk,
így elviselhetőbb a feszengés,
amiért mások szeme láttára, féllábon
kell esztétikusan ennünk, igaz,
jókat és ingyen, meg amiért ezekkel a
másokkal eszünk ágában sem lenne
szót váltani, összejönni
Presszókban kávét vagy bort iszunk, mert ez
adja meg az együttlét ürügyét,
bemenni, leülni csak úgy, na, szép is lenne,
ki is néznének, ülni csak az ülésért,
csak a barátságért, csak hogy kiönthessük
szívünket, kiöntjük a kávét, a bort
Esküvőn bort iszunk, van, aki azért,
mert mámorosan boldogtalan, nem őt
választották, meg se akarták
hívni erre a cifra hacacáréra,
most is rajta tartják a szemüket,
meg lett mondva, te itt nem csinálsz balhét
Esküvőn bort iszunk, mert az időnek ebbe a
pontjába gabalyodva ott van valahogy a jövőnk,
csak ki kell szépen bogozni türelemmel,
minket választottak, nagy baj hát nem lehet
Esküvőn bort iszunk, érzik az, ha egy szép pár
odaszánással áll az oltár elé, ereje van
annak, a tudatlanságuknak, sápadtságuknak,
simaságuknak, gázrezsó ez, kérném tisztelettel,
az ember ingyen felmelegíti rajta a saját kis
lábaska életét, ettől még nem rövidül meg
senki, a többedik pohár után közelebb
húzódunk nejünkhöz, aki épp magyaráz