GRAFFITI

Közzétéve: 2014. 12. 28.
Kategória: Élőhal (2011)

Van itt ez a graffiti-ügy,
Hát tudod, olyan tipikus.

Úgy bosszant, mikor feltűnik
Egy épp felújított ház falán,
Torz ákombákom, amelyet
Csak az ért, aki odafújta,
És képtelen lenne valaha is
Éveknek monoton során
Összespórolni annyi pénzt,
Hogy a házat nagy nehezen
Felújíttassa rendesen,
Az érti még, akinek így üzent,
S ki fentiekre szintúgy képtelen,
Csak él a világba bele,
Semmi tartás, se szorgalom,
Mind laza, mint egy rágógumi,
S mint kínai bölcs, közönyös.

És úgy bosszantanak azok
A savanyú vénemberek,
Kik képtelenek megérteni
Ezt a nemzedéket, amely
Túl van tudáson és időn,
Fuldoklik szeméthegy alatt,
Melyet fejére zuhintanak
A magunkfajta okosok,
Bankárok és sajtóguruk,
Így ő a kispolgár rendezett,
Kiglancolt falain üzen,
Hogy nincsen rendben semmi sem,
Esélytelen a szeretet,
Mechanika a szerelem,
És üvölteni kellene,
De az üvöltés szabadalom,
Százalékot fizetsz utána
Egy multinak, melynek a világban
Mindenhol van telephelye.

Ezt nem értik a vénemberek,
Az ilyenek, mint például én.