HAJSZÍN

Közzétéve: 2014. 12. 08.
Kategória: Műfordítás

Germain Nouveau
HAJSZÍN

Ön barna, mégis szalmaszőke,
Ön szőke, mégis rozsdabarna…
Ámde engemet egy-kettőre
Marslakónak néznek miatta.

Pedig igazán elhihetnék,
Ön egyik s másik is egészen,
És fekete is és fehér még,
Hisz bőre rózsás, haja ében.

Ám a többiek egy-kettőre
Rávágják – de ostoba banda! –
„Szép kedvesed ha szalmaszőke,
Úgy szőke, egy cseppet se barna.”

S hacsak nem marslakó a marha,
Hát hozzáteszi egy-kettőre:
„Szép kedvesed ha rozsdabarna,
Úgy barna, egy cseppet se szőke.”

Jobban tudjátok nála is hát?
Felelem majd (Jól kitaláltam!):
Nem is tudom, hogy melyik inkább,
Annak pompás, ennek hibátlan.

Bár senkinek se fér fejébe
És bár látszatra képtelenség,
Lomha, barna hölgy őfensége,
S persze pikáns, szőke jelenség.

Adná a sors és nem maradna
Kétségben senki sem felőle:
Ismerjék el, hogy haja barna,
S megengedem, hogy szalmaszőke.

Hogy a többieknek szemében
Szálka ne lenne, enged ő is,
Barna hajában alkuképpen
Aranylik egy hosszú, erős tincs.

Hányszor mondjam még: barna, barna!
Falnak beszélek? Szőke, szőke!
S ha marslakó vagyok, ebadta,
Nem érdekel a többi dőre!

Végülis nem az én hibám, ha
Gyászos haja alatt csodásan
Fehér teste, lelke lakása
Napfényt villogtat a homályban.