HÚS
Közzétéve: 2014. 12. 12.
Kategória: Prózák
Béla fütyült rá, mit csinálnak a szomszédék, volt neki dolga elég, csak éppen a kerítést foldozta, hogy azok a mocskos nagy kutyák békét hagyjanak végre a tyúkjainak. Kénytelen-kelletlen látott hát mindent. Fafejű volt Öregbandi szomszéd, a fia meg pont mint az apja. Lám, most se tudtak egyezségre jutni, csapkodták csak egymásra az ajtót, aztán a Kisbandi nekiállt, és olyan dübörögve hasogatta a fát a színben, hogy ha az apjának száz feje lett volna, annyiból azt is mind lecsaphatja. Bélának ugye, nincs köze hozzá, bár puffogjanak egymással, de a véleményét nem rejtette véka alá.
– Szögbelövő, avval kell nekimenni! – kiabálta át a kerítésen, de a színből csak még mérgesebb duhogás hallatszott.
– Az a forsza, hogy jól célozzál, mert egylövetű a szerszám, ha elvéted, tölthetsz újra! – folytatta óbégatva Béla.
– Aztán ha megsebzed a jószágot, nem néz sem Istent, sem embert, négy-öt ilyen Bandi-félét is felmázol a falra – toldotta meg, ha már egyszer belefogott – A disznónak te nem parancsolsz, megy, mint a tank, mint a Lenin jégtörő, a feje után, a fején lévő orra után.
Kisbandi csatakosan bújt elő a színből, dühösen vetette oda, hogy disznóról nem nyit vitát, az apjának is elment az esze. Erre Öregbandi kirontott az udvarra, és a fia fejéhez vagdosta, hogy a napot lopja csak itthon, állana inkább munkába, ott lenne nagyokos, ne mind az öreg apját iskolázná. Kisbandi se hagyta magát, hiszen az öreg sokra menne a nyugdíjával, ha ő nem tenné hozzá, ami az állatokból meg a kertből adódik. Száz éve éhen döglött volna, megköszönhetné, hogy van egy fia, aki kihúzza a ganéból. Azzal dühödten elvonult, becsattantotta az amúgy is beteges kertkaput, akkora léptekkel indult a lejtőnek, ahogy csak az Asszonybosszantóba igyekeznek a férfiak.
Öregbandi komótosan nekikészült, kigubancolgatta és egymáshoz toldozta a házban feltalálható összes hosszabbítót, köpködve hozzá a szót meglévő fogai közül, a szájából fityegő csikk mellől. Béla még mindig a kerítést varrogatta, nagydarab, szorgos szövőlepke. Nem sokat értett az öreg beszédjéből, de zömmel úgyis annak a jó édes mennyei Atyaúristennek lett az szánva, aki az elektromos vezetékek nagy gabalyítója. Nem lesz elég a drót, látták jól mind a ketten. Az öreg viszont előbb lenyelte volna a nyelvét, mint hogy bármit kölcsönkérjen attól a kukkoló szomszédtól. Béla sem veszett meg, hogy magától kínálgassa a hosszabbítóját. Öregbandi vagy megtanul kérni, vagy boldoguljon maga, fene a gőgös pofáját!
Boldogulni boldogult. Nagy zöld pókhálóval bukkant elő a fészer mélyéről, hangtalanul fütyörészve teregette ki a földön, a szomszédot ott egye meg a penész a hosszabbítójával. Régi karácsonyfaégők voltak, sorosan kapcsolva, össze kellett csak bütykölni a többi kábellel, máris elért az ólig, még villogott is közben. Öregbandit viszont senki se látta többé saját lábán kijönni az ólból. Alighogy a hízó fülére csíptette a kettőhuszat, az öreg felüvöltött, a biztosíték csattant, és nemsokára már csak a házból kiszaladt Juci néni jajveszékelése hallatszott, hogy Jastánem, Énistánem, hát csak ottan van eedőlve, mint a zsák, mondom neki, mi van veled, felejjé, de nem felel, kifordult a szeme fehérgye, mintha befelé nézne, édes Bandim, nem ismersz meg?!
Béla maga sem gondolta volna, hogy akkorát tud ugrani, helyből átvitte a kerítést, cibálta az öreget, egyszer kellett volna rám hallgatni, vén hülye, pofozgatta az élettelen arcot. Mire hazacsalta Kisbandit a kocsmából, Juci néni mind csak azt vinnyogta, hogy Jastenem, meg hogy dőlt elfelé, mint a zsák. A disznó bezzeg nem dőlt semerre, már az öreg fülét kóstolgatta, mikor Kisbandi oldalba rúgta, hogy döglesz te még meg, mocskos barma. Béla látta azért, hogy a fiú szeme sarkán ott kapargász a kárörvendő nevetés, amiért így felsült az öreg. Na majd ő megmutatja!
Sietni kellett, le volt beszélve a rokonsággal, jönnek a torra, felmetélni, trancsírozni azt a temérdek húst, kimosni a beleket, ledarálni a kolbásznak valót, kisütni a hájat, a fület, a farkat, megrottyantani kicsi hagymán a vért, más részét belekavarni a hurkába, úgy. Csak az öreggel mitévők legyenek addig? Ha rendőrön kezdik, annak se vége, se hossza, napestig semmihez nem lehet nyúlni, nehogy a bűnjelek megsemmisüljenek, a zsaruknak annyi ideje van, mint a szemét, és a másokéval is úgy bánnak, mint a szeméttel. A vágásnak mennie kell, majd megisznak az öreg emlékére egy-két kupicával, ahogy illik. Fogták Öregbandit, abroszba bugyolálták, belerakták egy fatekenőbe, és kiügyeskedték a kert végébe, a nyári konyhába. Ropogtak talpuk alatt a karácsonyfaégők.
Apja fia ez a Kisbandi, a makacs fejével, ahogy vonszolta kifelé a gázpalackot meg a tűzhelyről leszerelt gumicsövet hozzá, hiába mondta Béla, hogy fojtani az állatot, ki hallott már olyat!
– Lehet-e gázzal ölni vagy sem? – kérdezte aztán diadalmasan Kisbandi, miközben a pörzsölővel pörkölgette az elhemperedett disznó hátát, és valami kormos vassal kaparászta a pöndörödő sörtéket. Béla duzzogva cifrázta a kerítését, akkor szaladt csak fülig a szája, mikor az illető disznóból kékes vulkán tört elő, és az ormótlan test fülsiketítő dörrenéssel felrobbant, a legkülönfélébb külső és belső szervekkel terítve be az udvart. A gázzal teli tüdő szétvetette szépen az egészet. Az egész nap láncon sínylődő kutyák őrjöngtek, Kisbandi legszívesebben agyonverte volna őket. A közben befutott rokonokkal nekiláttak összekotorgatni darabjaiból a disznót, mint egy elemes kirakójátékot. Beindult a munkatempó, füstölt és sistergett minden, hasasodtak a kötélhosszú kolbászok, hurkák, Juci néni szája is mozgott egyfolytában, míg a zsírosan párálló üstöt kavargatta.
Ugyanígy motyogott napok múltán a temetésen is, de ott mindenkinek inkább azon járt az esze, hogy Öreg Bandi teste vajon merre lehet most. A koporsóban nem volt, az hétszáz, úgy eresztették le az üres dobozt, mint a pelyhet. Azt beszélik, valakik megneszelték a vágást, és a nyárikonyhába beóvakodva megléptek a tekenővel. Nyilván azt vélték, hússal van tele. Hús volt persze, csak emberi, estére a hullának hűlt helyét lelte a család. Béla szomszéd mégis azt vallotta jegyzőkönyvbe, nem lenne meglepve, ha a hurkából-kolbászból előkerülne az öregnek egyik-másik darabja, haragban voltak azok egymással, kérem. A teljesen szétcincált disznótorosban a rendőrök végül nem leltek semmi különöset, de átküldtek egy mintát a hatósági állatorvosi hivatalnak is, kukkantsanak már bele. Kisbandi a színbe rohant fát aprítani, bár inkább dobta volna a baltát a kert végében drótozgató Bélához. Az vállat vont: magukra vessenek, ki hallott már olyat, hogy vágnak, aztán a szomszédnak nem adják át a részét azon a toldott-foldott kerítésen?
A nyomozók a rend kedvéért rögzítették Juci néni vallomását is, miszerint aznap tekenőforma, hatalmas bárka távolodott a holdasodó éjszakában, és egy fehér terítő csücske lobogott utána.