KÖRMÖNFONT MADRIGÁL

Közzétéve: 2014. 12. 28.
Kategória: HÓFOGÓK (2001)

Hogy szép szeme akár a jáspis,
Hogy bőre mint az alabástrom,
Hogy fogsora gyöngyből kaláris,
Csepp kagyló minden harapás-nyom,
S hogy imádni kell puszta árnyát,
Melyen a szellő ringva jár át,
Mindezt, gondolom, mondta más is.

Mást mondok én: nincs oly alantas
Fekélye, más rejtett hibája,
Szemölcs, bűz vagy bűn, hogy e lantos
Pörsenését is ne imádja,
S bélgázát is ne úgy szagolja,
Mintha csak ámbrát szimatolna,
Míg szíve agyában harangoz.

Sőt, ha kitolnák a két szemét még,
Hajára fognák a borotvát,
Ragya verné ordasra képét,
S katonák ropogtatnák csontját,
Gyakván őt sorra lucskos ágyán,
Igen: még akkor is imádnám,
Ha minden sejtjét kicserélnék.