KÖZÜGYEK

Közzétéve: 2014. 12. 12.
Kategória: Prózák

Kicsi koromban a játszótéren lelökdöstem a kis koszosokat a mászókáról, mert az az ÉN váram volt, de rettentően leszidtak, a mászóka ugyanis KÖZÖS, ami azt jelenti, nem az ENYÉM. Óvodában leszidták Zolikát, mert nem engedett egy kört se motorozni, pedig a motor nem az övé, hanem KÖZÖS, vagyis az ENYÉM is. Mikor megettem az uzsonnámat, és beleharaptam a Zolikáéba, aki tök lassan pöszmögött vele, kaptam a pofámra, nem értettem, hiszen az uzsonnát KÖZÖSEN kapjuk,
tehát elvileg az ENYÉM is. Mikor az Öcskös megszületett, nekem tilos volt szopizni Anyukából, pedig a mi KÖZÖS Anyukánkról van szó, a játékaim közül meg bezzeg rögtön KÖZÖS lett az, amire csak a kis disznó szemet vetett. Arról nem is beszélve, hogy mikor a KÖZÖS szobámban lelöktem őt az ÉN saját ágyamról, nagyon kikaptam, ugyanúgy, mint akkor, amikor a KÖZÖS szobánkban bemásztam az ő járókájába, pedig ha neki szabad, akkor nekem miért nem. Az ÉN születésnapi tortám rögtön KÖZÖS lett a vendégekkel, amint meg akartam enni az egészet, pedig olyanról sem hallottam még, hogy valakiknek KÖZÖS születésnapja lenne, az ilyesmi nagyon ritka, a születést nem lehet úgy időzíteni, mint a filmekben a bombát. Osztálykiránduláson az ofő azzal pengetett, hogy és most mindenki szépen dobja be a az uzsonnáját a KÖZÖSbe, és persze a jó kis rántotthúsosom helyett, amit az ÉN Anyukám csomagolt el nekem, sikerült egy körözöttest pecáznom, aminek még a szagát is utálom. A KÖZÖS sátrat persze ÉN állítottam fel, mert voltam cserkész, és értek hozzá, a KÖZÖS tüzet is ÉN raktam, mert nekem vizes fából is sikerül, a KÖZÖS éneklésnél
viszont nem úsztam meg, rám is rám került a sor, pedig ÉN aztán utálom mindenki füle hallatára elkezdeni a dalt. Sajnos most a dolgozat témája, hogy „Mit jelent nekem a KÖZÖSség?” de ha leírom, mit gondolok igaziból, és a többiek is mit gondolnak igaziból, hát az KÖZÖS
gondolat lesz, mégis ÉN kapok rá egyest, úgyhogy inkább úgy fogalmazok majd, hogy jobb adni, mint kapni, meg hogy valahova tartozni kell, és ÉN mindig is különös örömömet leltem a KÖZÖSségépítésben, és tudom, hogy ezért ötös jár, mert hat szótagos a szó, egybe írjuk. Pedig egy túrót, igazából azt sikerült „elsajátítanom” eddigi „életéveim” során, hogy KÖZÖS lónak túrós a háta, úgyhogy egy túrót adnám be a KÖZÖSbe az ÉN lovamat, legalábbis eddig a KÖZÖS levesnek többnyire ÉN ittam meg a levét.