KUTYA EGY PÉLDÁNYBAN

Közzétéve: 2014. 12. 27.
Kategória: TÖRPE ÉS ÓRIÁS KÖZÖTT (2007)

Kutya itt és kutya ott,
előbb erre kajtatott,
rágta szőnyeg rojtjait,
most egy függönyt leszakít.

Hever, hangosan liheg,
fél fülére sem süket,
látszik, néha hegyezi,
hogy mutassa: van neki!

Néha valamit ugat,
tán egy távoli utat,
hol egy velős csont miatt
két pajtása hajba kap.

Aztán csörtet, szimatol,
egeret sejt valahol,
vagy rigónak megy neki,
csaholva elkergeti.

Ha vándor vagy, rád kiált,
hogy leszedi a gatyád,
de ha lennél betörő,
rögtön megölelget ő.

Felugrál rád nyájasan,
összekencéz nyálasan,
sárba mártja csülkeit:
ruhád lepecsételik.

Rág egy régi papucsot,
érzi ősi lábszagod,
kalauzként mit lyukaszt,
többé meg nem varrod azt.

Száz kincset a földbe ás,
meg ne lelje senki más,
csontok, ágak, műanyag,
rojtozott sok műdarab.

Kutya itt és kutya ott,
mondja: én az Egy vagyok,
elkapatsz?, leszek hamis,
ellustulok, ha te is.

Kutyánk többnyire tükör,
aki benne hatökör,
az bizony amúgy is az
– vesszek meg, ha nem igaz!