LACKFI JÁNOS: HAMBI-PIPŐKE
Közzétéve: 2014. 12. 07.
Kategória: Drámák
Színmű hét jelenetben
SZEREPLŐK
ZSANETT, szépség (KIRÁLYNŐ)
NIKOLETT, átlagos lány (UDVARHÖLGY)
ROLAND, műszakvezető (UDVARMESTER)
RICSI, biztonsági őr (AJTÓNÁLLÓ)
MARTIN, epekedő szépfiú (LOVAG)
NÉNIKE
CSAVARGÓ
GAZDAG VENDÉG
ÓRIÁS TERMETŰ SZAKÁCS (statiszta)
ELSŐ JELENET
RICSI
Kezeid csókolom, Királyné őnagysága,
Lám, új nap virradott Foodland birodalmára.
Odakinn semmi gyász, az élő nap ragyog,
Dobálnak képeket szikrázó ablakok.
Itt jártak az imént, akik tisztára mosták,
Letudva ezzel a komisz éjszaka mocskát,
Húztak szép sávokat, szaladt a víz szalagja,
Úgyhogy idestova lehet nézni a napra…
ZSANETT
Ajtónálló komám, mi ütött ma beléd,
Ebből a másnapos költészetből elég.
Táblázatot ide, regisztrálni szeretnék,
Aztán késés miatt utcára küldenek még!
NIKOLETT
Úrnőm, ma udvarod hódolva jő eléd,
Szignáld az ívedet, bizony ideje épp.
ZSANETT
Udvarhölgy, köszike, jaj már, hol van a tollam?
(Próbálja leszedni hátáról a mini hátizsákot.)
Ó, micsoda vacak!
NIKOLETT
Ne fáradj, azt is hoztam!
(Átnyújt egy tollat.)
ZSANETT
Nem tudja valaki, hogy most hány óra van?
NIKOLETT
(Villámgyorsan megnézi az óráját.)
Tizenegy tizenegy.
RICSI
(Aprócska fáziskéséssel előrántja mobilját,
pittyent rajta.)
Tizenegy nullahét csak.
NIKOLETT
(Bosszúsan.)
Ne próbálj csalni már, a főnök mindjárt szétcsap
Köztünk, és leshetünk. Talán olyan vagyok,
Ki hogyha nullahét, még hozzáad hatot?
Úrnőnket én netán…
RICSI
Csak rosszul jár az órád.
Ne húzd fel magadat, a kütyüt húzd fel inkább.
NIKOLETT
Tudod, hogy kvarc, ki hord felhúzósat ma már.
NÉNIKE
(A helyéről, az ablak mellől, teájából fel se nézve.
Beszéd közben előhúzza az órát.)
Hát én, kicsi szivem! Jó a rugója, jár.
A háború előtt kaptam a Lacikámtól.
Az a kis bajusza: még most is szinte látom,
Csak állt a fa alatt, a haja fekete,
Még vízkereszt után sem hullt a levele.
Normandiai faj, később, a gyerekekkel
Sosem kaptunk olyat, kereshette az ember.
Most persze van megint, csak hát meghalt, ugye,
Először csak kihullt a haja, levele.
(Motyog tovább, de már nem érteni, mit.)
RICSI
Teázzon csak mama, de be ne rúgjon aztán,
Igyon, még mielőtt üvegen át ki…
NIKOLETT
Hagyd mán,
Nem szégyelled magad, ekkora nagy melák,
S mind itt cseszegeted az öreg nagyanyád!
RICSI
El is ásnám magam, ilyen nagyanyám volna.
NÉNIKE
(Fel se néz a teából.)
Pont ilyen fapofa az unokám, a hólyag.
Beállít néhanap, megreggeliztetem,
Lemérem, mit evett, a levélmérlegen,
Húsz déka márgarint, kétszáz grámm párizelt nyel
Ültő helyében az a szép, nagytestű ember.
Szakácsnak kitanult, eszik is öt helyett,
Háború idején hullnak az ilyenek.
Nem szoktak éhezést, összeomlik a testük,
Felkészületlenek, bizony, ez lesz a vesztük.
Én felkészültem ám, a polcon van nekem
Liszt, cukor, tészta is, kéthavi élelem.
RICSI
Mért nem dekkol, mami, otthon, a sok kajáján?
NÉNIKE
Ez egy sem éli túl, ha jön valami járvány!
Fogdossák a buszon a sok kapaszkodót,
Egyik másik után, de én meg nem fogok
Egy ilyen bacillus-tenyészdét puszta kézzel,
Ez meg kezet se mos, jóízűen ebédel,
Vécézik, azután a szemét dörgöli,
Vakarja a fülét, rágja a körmeit.
Pasteurt sem ismeri a sok újmódi mocskos,
Látná csak nagyapám, neves udvari orvos!
RICSI
Régen volt az, mami, igaz se volt talán.
NIKOLETT
Nem szégyelled magad, szoptál még, kisapám,
Mikor a mamika dolgozott rég keményen!
Mit tudod te, okos, miket élt át szegényem!
Két világháború, németek, oroszok,
Te meg itten csak a répádat lógatod!
Szóltál volna be tán múltkor, a nagy baromnak,
Ki itt üvöltözött. Senki se tudta, hol vagy!
RICSI
Vécén voltam, szivi, nekem tán nem szabad?
NIKOLETT
A bátorságod, az, a gatyádba szaladt.
ZSANETT
Állítsd már le magad, ne ugass anyukára!
RICSI
Pardon, tudom, tudom, a Királyné Dadája!
ZSANETT
Valaki mondja meg végre, hány óra van,
Állok itt parlagon, tiszta idegroham.
ROLAND
(Megjelenik, mögötte becsukódik a krómozott
ajtó. Felmutatja a kezében tartott, hatalmas,
központi órát.)
Tizenkilenc, kicsim, megint elkésett, felség.
NIKOLETT
Állj le már! Közben én felügyeltem, na, tessék!
S nincs még tizenkilenc, tutira mondhatom.
RICSI
Nálam sincs annyi még, pontos a mobilom.
ROLAND
Csakhogy, kisapukám, én most lőttem be éppen
A greenwichi időt benn a számítógépen.
Van egy központi szájt, ott csöpög az idő,
(Székre állva felteszi az órát a falra.)
Azzal egyezteti mind, aki nagymenő.
Szép dolog, gyerekek, centizni, mi meddig tart,
Van órád neked is, neki s a harmadiknak,
A nénikének is, ki a sarokban ül,
Talán bizony neki ne lenne egyedül?
Mindenki azt hiszi, van ideje, sajátja,
Pedig egy az idő,
(A nagy órára mutat)
Ott van fönn, bárki látja!
ZSANETT
Nem igaz, gyerekek, egy fél órája már
Állok és várok itt, akár a vadszamár.
Mondja meg valaki végre, hogy hány az óra.
ROLAND
Írd szépen: huszonegy, két perc telt el azóta.
ZSANETT
Ez igazságtalan, itt voltam már előbb.
Mikor is pontosan?
NIKOLETT
Nullahét!
RICSI
Nullaöt!
ZSANETT
De nem, mást mondtatok.
NIKOLETT
(Halkan.)
Lebuktatsz még a végén!
RICSI
(Félre.)
Bár vennéd a lapot egyszer, ha azt megérném!
ZSANETT
(Leesik neki a tantusz.)
Nullaöt-nullahét, ennyit késtem csupán.
ROLAND
Öt vagy hét? Döntsed el, mert mindjárt délután.
ZSANETT
Legyen hat, kedvesem, nem mindegy az a pár perc?
ROLAND
Nem bizony, itt a könyv, az udvari szabályrend.
(Elővesz egy kis fekete noteszt, amit mindig
magánál hord.)
Ötös pont, harmadik alpont: „A dolgozó
Műszakját pontosan kezdje meg, így való.
Oly módon köteles érkezni a munkába,
Hogy váltás ideje már a helyén találja,
A kassza-átadás-átvétel pontban épp
Már nulla-nullakor vehesse kezdetét.
Minden alkalmazott arra van kötelezve,
Gyorsan öltözzön át a munkaöltözetbe,
Folyékony oldattal aztán mosson kezet,
Mely a munkaidő terhére nem mehet!”
NÉNIKE
(Maga elé.)
Mindig ügyelni kell a higiéniára,
Nem tudjátok, milyen a penicillin hiánya!
ZSANETT
(Lecsapja a jelenléti ívet az asztalra.)
Tudod, mit, nagyokos? Írj be, amit akarsz.
Engem nem érdekel, megyek öltözni, passz.
ROLAND
Szóval nem érdekel? Már sok van a rováson.
(Lapozgat a noteszban.)
Kétszáztizenkilenc perced van, ha jól látom.
Az annyi mint izé…
(Számológépet vesz elő, számol.)
három óra, no meg
Percből harminckilenc, szóval még huszonegy
Perc, és már itt a vég.
ZSANETT
Milyen végről beszélsz te,
Jó udvarmesterem? Úgy elhúzok a vérbe
Addigra, kis szivem, csak skubiztok ti mind.
Itt hagyom az egész kócerájt szépszerint.
(Kimegy öltözni. Roland zsebreteszi
a kellékeit, a feszélyezett csendben kimegy.)
MÁSODIK JELENET
CSAVARGÓ
(A pulthoz lép, számolgatja markában az aprót.)
Egy hamburgert, kicsim, mert kilyukad a gyomrom.
NIKOLETT
Szia, kártyád van-e?
CSAVARGÓ
Hamburgert kérek, mondom.
NIKOLETT
Szia, és üdítőt?
CSAVARGÓ
Hamburgert, egyszerű.
NIKOLETT
Láttad az akciót? Olcsóbb lett a menü,
Ingyen a hambi, ha valaki menüt rendel,
Kapsz még egy ücsit is, s egy kisburit öntettel.
CSAVARGÓ
A hamburger elég.
NIKOLETT
De kiválaszthatod
Hozzá az üdítőt!
CSAVARGÓ
Hamburgert akarok.
NIKOLETT
Jó, sajtot kérsz bele? Vagy desszertet utána?
CSAVARGÓ
Hogyha nincs benne sajt, úgy kevesebb az ára!
NIKOLETT
Forró kávé, tea? Szívószál jár vele,
Tudod, ez a James Bond-akció ideje,
Van az új sorozat, épp a mozikban adják,
Látsz majd egy számot itt, lenn, a poharad alján,
Elmélezed nekünk, mi sorsolunk kicsit,
És nyerhetsz egy csomó ajándék meglepit,
Van távcső, rengeteg fontos dolgot skubizhatsz,
Hogyha messze van is, te pedig éppen itt vagy.
Meg van kémtárca is, pénzed abba teszed,
De ez tud többet is, világít is neked,
Sötétben megleled. Lesz kémazonosítód,
Mágneskártyás kütyü, a kilincsre akasztod
Nem enged be sosem a bunkeredbe mást.
Meg van egy hedszet is, elég egy gombnyomás,
A füledre teszed, és máris lehetséges
Hogy a többiekkel távkapcsolatba léphess.
CSAVARGÓ
Nincsenek többiek.
NIKOLETT
Itt a kémszemüveg…
CSAVARGÓ
Nem kell kémszemüveg. A hamburgeremet!
NIKOLETT
Valamire való kémek kelléktárába
Ez beletartozik, az oldalán egy lámpa,
S így semmi sem marad észrevétlen neked.
Vagy itt a védelmi riasztó szerkezet,
A tatyódra teszed, s ha valaki lenyúlná,
Rögvest vijjogni kezd. Hát nem mondod, hogy hurrá?
CSAVARGÓ
Hamburger.
NIKOLETT
Uncsi vagy.
(Beleszól a mikrofonba.)
Egy hambi semmivel.
(Félre.)
Aj, egy ilyen fafej mást nem is érdemel!
RICSI
(Elérkezettnek látja az időt, hogy
közbelépjen.)
Csak nincs valami gond, meséljél, kicsi angyal!
Mi a csudát csevegsz itt a hajléktalannal?
NIKOLETT
Hogyhogy hajléktalan?
RICSI
Nyisd már ki a szemed,
Az ipséről lesír, öt napja nem evett.
CSAVARGÓ
Kettő és fél csupán. De összejött a pénzem,
És végre ehetek. A hamburgerem kérem.
RICSI
Na jól van, apafej, majd ott kinn megeszed,
Az utca a tiéd, csaó van, kisöreg.
CSAVARGÓ
Nem úgy van az, vevő vagyok, olyan, mint bárki,
A kezemben a blokk, úgyhogy nem dobhat már ki.
RICSI
Nekem ne variálj, nagyon emberbarát
Gyerek vagyok, ha ki nem húzzák a gyufát.
CSAVARGÓ
Azt magyarázza meg, ugyan milyen jogon…
RICSI
Olyan jogon, hogy a grabancod megfogom…
NÉNIKE
(A helyéről.)
A képedről a bőr nem sül le, kis virágom,
Nem ártott ez, szegény, semmit az égvilágon.
Apád lehetne tán saját apád helyett.
RICSI
Tán fizetik ezért Daduskám, csesszemeg?
Beszervál nekem itt már egy komplett családfát.
Maga a nagyanyám, ez meg itt az apácskám.
Mi vagyok én, talán holmi árvagyerek?
Próbáltam tenni a kötelességemet.
CSAVARGÓ
(Egyik kezében hamburgere, másikban a blokk.)
Miért, mi volna az? Hadd halljuk!
RICSI
Hát hogy innen
Az összes zavaró elemeket kiszűrjem.
CSAVARGÓ
Én zavarom magát?
RICSI
Hát nem pont engemet.
Csak nem mosdik ugye, s a szaga kellemet…
CSAVARGÓ
Ezt meg honnan veszi? Szagoljon meg nyugodtan.
Biztosíthatom épp, hogy nemrég mosakodtam.
Látom, izzad nagyon, magára férne rá,
Hogy szappant fogjon, és beálljon tus alá.
NIKOLETT
(Halkan a Csavargónak.)
Ez ügyes volt, de most a sulykot elvetetted.
Húzódjál félre, és a hambit gyorsan edd meg.
CSAVARGÓ
Kösz a tanácsokat, de most már érdekel,
Hogy egy ilyen helyen meddig mehetek el.
Végigcsinálom a kísérletet.
RICSI
Pofádat
Verem szét, apukám, ha nem húzol…
CSAVARGÓ
Bocsánat,
De a szabályzatot egy kicsit ismerem,
Nem áll jogában így tennie, azt hiszem.
RICSI
Teszek rá, mit szabad, szarok a szabályzatra!
ROLAND
(Megjelenik a kicsapódó, krómozott ajtóban.)
Megütötte fülem benn egy kósza mondatka.
RICSI
(Erei kidagadnak, de lehiggad.)
Felőlem tegyetek, amit…
ROLAND
De mi a gond?
A szabályzat hibás? Mi a bibi, na mondd?
CSAVARGÓ
Bátorkodtam, uram, felhívni a figyelmet,
Hogy itt az üzleti szabályzat mit nem enged.
Vásárlók jogai, hetes pont, második
Bekezdés, a vevő addig tartózkodik
A bolt területén míg a megvett terméket
El nem fogyasztja. Az üzletben a személyzet
A blokkot kérheti, már szükség esetén,
Az erős úrnak is ezt magyarázom én.
ROLAND
Na de ezt maga meg honnan tudja? Nem értem.
CSAVARGÓ
Ott van kinn a falon bekeretezve szépen.
ROLAND
(Odanéz a papírra, mintha először látná.)
Hát persze, tudja, de én nem hittem soha,
Hogy azt élő vevő megnézi valaha…
CSAVARGÓ
Szeretek tudni a jogaimról, s megvédem
Magam a jogtipró attakok ellenében.
ROLAND
(Hirtelen körbehordva tekintetét.)
Érte jogsérelem?
(Néma csend lesz.)
CSAVARGÓ
(Merően ránéz Ricsire.)
Dehogy, semmi, ugyan!
(Ricsi felsóhajt.)
ROLAND
Akkor gyerünk, meló!
(Csavargóhoz.)
Jó étvágyat, uram!
(Csavargó leül enni.)
HARMADIK JELENET
ZSANETT
(Kijön a krómozott ajtón, céges ruhában, céges
fejpántját igazgatva.)
Jaj, adjatok kaját, mindjárt megdöglök éhen!
(Felvesz egy becsomagolt hamburgert, enni
kezdi.)
ROLAND
(Kioktatólag.)
Egyszer: enni tilos benn, az éttermi térben,
Kap minden eladónk délben ebédidőt,
Húsz perc jár erre csak, se kevesebb, se több.
Másodszor: nem lehet soha munkaidőben
A belső árakat érvényesíteni,
Munkaidő előtt s után félórai
Kedvezményes időt biztosít a szabályzat.
ZSANETT
(Pénzt vesz elő, és odavágja.)
Akkor kifizetem, tessék, a teljes árat.
Udvarmestert azért tartunk, hogy rend legyen,
Az irodába, mars! Húzz innen, kedvesem,
Mindjárt balhét csapok, kivágom a magas cét,
Nem érdekel imidzs, elmehet a becses cég!
ROLAND
(Békülékenyen.)
Oké, oké, szivi, gondolkodjunk kicsit.
Egy cél vezérli azt mind, ki itt dolgozik,
Ugye, hogy a vevő legyen megelégedve,
Visszajöjjön megint, maradjon enni kedve,
Mert ha van forgalom, az üzlet nem panog,
A mérleg pozitív, jönnek prémiumok,
Csöppen kis extra is, behunyjuk fél szemünket,
Ám mindez úgy lehet, ha klasszul megy az üzlet,
Oldott a hangulat, a légkör fesztelen:
Több kreativitás, jobb kereskedelem.
Bizony, közös a cél, az áldozat egyéni,
De boldog az egyén, ha közös cél vezérli!
ZSANETT
Magyarul nem rinyál itt a hülye liba,
Különben elmehet a büdös sunyiba?
ROLAND
A megfogalmazás egy kissé nyers, királynőm,
Én mégis díjazom, egyéniséged átjön.
Új színek kellenek, új arcok, új mosoly,
Szeretjük, ha saját fejjel gondolkodol.
Mi nem egy kaptafán formált agyakra vágyunk,
Legyél csak önmagad, lazulj el, ez a vágyunk,..
(Zsanett és Nikolett elkezdik kipakolni a
polcokra a becsomagolt hamburgereket.)
NIKOLETT
(Halkan,)
Húhuhú, gyerekek, ez már a marketing.
RICSI
Megyek, a munka vár… Szétnézek odakint.
(Kimegy, fel-alá sétál, körülnézelődve.)
ROLAND
Mindenki dolgozik, működik már a rendszer!
Így intézkedik egy humánkontakt-menedzser!
(Eltűnik a krómozott ajtó mögött.)
NIKOLETT
(Zsanetthez, izgatottan)
Na mesélj!
ZSANETT
Jó, de mit?
NIKOLETT
Hát hogy tegnap… Tudod!
ZSANETT
Tegnap? Karaoke.
NIKOLETT
Igen? Mit nyomtatok?
ZSANETT
Hát ő az Only you-t. A hangja nem nagyon szól.
NIKOLETT
Erre te?
ZSANETT
Me, Myself and I, tudod, Beyonce-tól.
NIKOLETT
Ő meg?
ZSANETT
Brian Adams, a Step into my world.
NIKOLETT
S te?
ZSANETT
Jennifer Lopezt, az újat, a Nevert.
NIKOLETT
Hazakísért?
ZSANETT
Haza. De hideg volt az este.
Nézd meg a körmömet, tiszta újan van festve!
NIKOLETT
(Megnézi.)
De helyes, ez milyen virág? Nem állati?
Hogy tud ilyen kicsit festeni valaki?
ZSANETT
Hát mázlim van vele, ő egy igazi művész,
Nincsen megalkuvás, és nincs semmi fanyűvés,
Csupa sztárt vállal el, meg igényeseket,
Félórákig reszel meg ragaszt, nyeseget.
Tényleg műalkotás, és nem csak olyan kriksz-kraksz,
Amit ma boltban a jó kis képek helyett kapsz.
Tudod, semmi bajom, ha elvont valaki,
Kattanjon meg simán, ha jólesik neki,
Csak figyu, engemet hagyjon ki a dologból,
Nagyon nem érdekel, az ilyen mire gondol.
De ez a Gyuszi srác, habár elvont gyerek,
És szupi a haja, tetkója, egyebek,
Rendes helyen veszi a cuccait, nem ócska,
Minthogyha nagypapi kinőtt ruhája volna.
Mert tudod, szeretem én a nagypapikat,
Jól áll nekik, ha nem tudják, mi a divat,
De a srác meg a csaj már nehogy ezt csinálja,
Az ember önmaga, nem a saját családja.
Unom én nagyon a buhera dolgokat,
Kiskoromban ami nővéremről maradt,
Mindig azt a ruhát adták rám az anyámék,
Foltozták, ha szakadt, megstoppolták a térdét,
Eldöntöttem ezért, hogy mikor nagy leszek,
Minden egyes ruhát csak a boltban veszek,
Csak csupa újakat, nem lesz lyuk egyiken se,
És hogyha elszakad, dobom a szemetesbe.
És ha lesz gyerekem, csak újba járatom,
Márkásba, és tudom, csinos lesz majd nagyon.
NIKOLETT
(Ámulva.)
Felség, mit hallanak füleim, gyereked lesz?
ZSANETT
Ha majd lesz gyerekem… Ne fárassz már le, kedves.
NIKOLETT
Azt hittem már, vele…
ZSANETT
Egy műkörmös meg én?
NIKOLETT
Hisz összejöttetek…
ZSANETT
Ő azt hiszi, szegény…
NIKOLETT
Persze, van lovagod…
ZSANETT
Á, az a piti pincér?
NIKOLETT
Nem egy gyorsétterem felszolgálója lennél?
ZSANETT
Én királynő vagyok, ez nem játék, szivi,
Én hiszem akkor is, ha más el nem hiszi.
A múltkor a buszon megálltunk a pirosban,
S a másik sávban állt egy afféle csinoska,
Bundája csupa nerc, villogó sportkocsi,
Szoli, smink, egyszóval tip-top volt a kicsi,
S én megnéztem magam a buszablak-üvegben,
S megállapítottam roppant elégedetten,
Vagyok én is olyan, mert minden tuti rajtam,
Csak az a kocsi kell, hogy duruzsolni halljam,
Meg mindenből a kész, amivel semmi gond,
Lehetsz másképp szabad? Mit gondolsz, te bolond?
Ha itt nem süt a nap, s kedved szottyan lemenni
A tengerhez, babám, nincs akadálya semmi.
A reptérre kidzsalsz, kérsz last minute jegyet,
Ha odaérsz, magad a partra viteted,
Hajad fújja a szél, nem lesz ráncos a bőröd,
Dupla faktorral a leégést megelőzöd,
Fogod a homokot, érzed a sós vizet,
Nem az boldog talán, ki mindent megfizet?
NIKOLETT
Pincérednek azért van fizetése, minden.
Csurran borravaló, csak nem melózik ingyen!
ZSANETT
Jaj, udvarhölgyikém, attól függ, mit akarsz,
Otthon főzöl, sikálsz, leszel egy átlagarc,
Zsíros lesz a hajad, mert nem mosod naponta,
Nincs időd, s nem telik a drágábbik samponra,
Kezedben a zacsik, hátadon a kölyök,
Jó, ha a férjedet nem magad cügölöd.
NIKOLETT
Mért, talán jobb ez így, az olajgőzben ázni?
Pont ide jönne el a dúsgazdag akárki?
ZSANETT
Márpedig igenis romantikus vagyok,
S aki nem hisz nekem, majd nézhet egy nagyot!
Tudom, mit érek én, ha tükör elé állok
Anyaszült meztelen, hát mint a címlaplányok!
Nem lóg a mellem, és éppen jó mindenem…
MARTIN
(Aki közben észrevétlen bejött, és olvadozva
hallgatja.)
Hej, hogy nem voltam ott, én Uramistenem!
ZSANETT
Lovag, te szemtelen, szép dolog hallgatózni?
NIKOLETT
Már guvad a szemed, és a nyálad csorog ki…
MARTIN
(A pultra dob egy szál vörös rózsát,
gunyorosan meghajol.)
Udvarhölgy, örülök, jó színben vagy nagyon,
A jelenléted is egy élmény, mondhatom.
Keblemet a gyönyör bizony erőst dagasztja,
Hogy látom kegyedet, s nem húzol a… tavaszba.
Mily kínos lenne, ha négyszemközt kellene
Lennem úrnőmmel, és beszélgetnem vele.
Téma híján talán csak hallgatnánk a csendet.
NIKOLETT
Célzásod mily finom, tán úgy érted, hogy menjek?
Csakhogy ez munkahely és nem találkahely.
Szia, kártyád van-e? Üdítőt kérsz? Felelj!
MARTIN
A szokásost, kicsim, jól van na, mért haragszol?
Ha megbántottalak, bocsáss meg nékem akkor.
Nézd, mit hoztam neked, úgy tudom, kedveled!
(Elővesz egy felhúzható, zenélő mini plüssmackót.)
Egyengetni utam úrnődnél ne feledd!
NIKOLETT
(Pukedlizik.)
Köszönöm, jó Lovag, ez tényleg a kedvencem,
Elteszem, mielőtt ez
(A krómozott ajtó felé biccent.)
lealázna engem.
(Félrevonul, összekészít egy menüt,
de közben azért hallgatózik.)
MARTIN
Jaj, az ebédszünet milyen lassan jön el!
Már mindenki szekál, de az sem érdekel.
Röhögnek hangosan, ilyen hülyét se láttak,
Ingyenkaja helyett gyorsétterembe járjak!
ZSANETT
Tényleg nem logikus.
MARTIN
Kezded te is, mi van?
Talán értékeled, hogy így töröm magam…
ZSANETT
Nem logikus, csak ezt mondtam, szóval se többet.
MARTIN
Már tényleg nem tudom, hogy sírjak vagy röhögjek.
Az ember idejön minden kicseszett délben,
Haverokra tojok, otthagyom az ebédem,
S tessék, erre mi vár? Úrnőm kötözködik.
Jókedvét várhatom, úgy látom, estelig.
ZSANETT
Azért átugrani nem egy akkora téma,
Ez a két utca tán még nem a Himalája.
MARTIN
Jól hallok, kedvesem, még gúnyolódsz velem?
Rühös kutya legyek, hogyha elviselem!
Inkább arra felelj, hol voltál tegnap este?
Kereslek mindenütt, szinte eszemet vesztve,
Küldök száz esemest, lesem a válaszod,
Hívlak, fel sem veszed, hívlak, le sem szarod!
ZSANETT
Kikapcsoltam, kicsim, kell a kikapcsolódás
Óvóbácsi kérem, már nem vagyok óvódás!
MARTIN
Hol voltál?
ZSANETT
Van közöd…?
MARTIN
Van hát, nyilvánvaló!
ZSANETT
Mi jogon?
MARTIN
Szerelem…
ZSANETT
Igazán megható!
MARTIN
Egész odavagyok, lelkem kiteszem érted,
S itt a flegmát adod, az embert vérig sérted.
Talán nem gürizek pont úgy, mint bárki más?
Ételt kihordani, az nem árulgatás,
(Gúnyosan imitálva.)
„Szia, kártyád van-e, kérsz ücsit, vagy salátát,
Emblémás hajgumit meg bóvli elemlámpát?…”
NIKOLETT
(Hozza a tálcát, rajta a menü.)
Mondd csak, most gúnyolódsz? A kajád itt hozom.
MARTIN
(Hirtelen feldühödve, kiveri a tálcát Nikolett
kezéből.)
A franc essen belé, gyömd le a torkodon,
Mivel vagytok olyan nagyra ti mind a ketten?
S még jegygyűrűt veszek neki, ez hihetetlen!
(Elővesz egy dobozkát, mérgesen földhöz
vágja, két gyűrű gurul ki belőle.)
Ki vagyok voltaképp? A jó hülye, aki
Ha épp nincs senkije, úrnőnk kísérgeti.
Hogy én egy nő előtt folyton csak térden másszak?
Nem vagyok impotens, kellek én bárki másnak!
RICSI
(Elérkezettnek látja a pillanatot, hogy közbelépjen.)
Hé, hé, haver, nyugi, higgadj le egy kicsit,
Most szépen hazamész, mert ez nem cirkusz itt.
(Tereli kifelé.)
MARTIN
Hozzám érsz, megdögölsz, rögtön a földbe gyaklak!
(A lányokhoz.)
Megemlegetitek ezt még, majd lessetek csak!
RICSI
Hűtsd le a véredet, és vissza ne gyere!
(Kipenderíti az ajtón, visszajőve kommentál.)
Nagypofájú barom, mocskos kis senkije.
(Zsanetthez.)
Figyelj, én nem tudom, mért állsz szóba ilyennel,
Nyálas kis buzi ez. A pincér mind szarember.
ROLAND
Mi van itt, emberek, mit balhéztok nekem?
Idióta bagázs…
RICSI
Itt járt a Jackie Chan,
Nem hozott nuncsakut.
NÉNIKE
(Mozdulatlan, a teába meredve.)
A borbély nagyapát az ágyban borotválta,
Én meg már akkor is körülötte ugráltam.
Az ugrókötelem a padlón csattogott,
Majdnem levertem a tányér szappanhabot.
Kiküldtek, citromot hozassak a teához,
A gyarmatárubolt messze volt, kocsi kellett,
Ott állt a ház előtt a konflis, a bakon
Szunyókált a kocsis, alul meg nagy halom,
Lovak lába alá az idő potyogott le,
Nem is lócitrom az, lóalma vagy lókörte,
Találtam, nagyapa, ekkora citromot,
Szegény úgy nevetett, levegőt se kapott…
RICSI
Dugulj már el, nyanya!
ROLAND
Te dugulj el, te seggfej!
Hagyd azt a vén hülyét! Figyelnél most az egyszer?
Épp most jött egy levél, szupervájzort kapunk,
Leeszi a fejünk, szétkapja az agyunk!
Én beleőrülök, valaki feljelentett.
Teljes kontroll, apám, tudod, hogy mit jelent ez?
Mindent kiszimatol, rémes, rettenetes,
Ég- és földindulás, Uramisten, mi lesz?
(Ricsi is közelebb jön, a lányok kétértelműen
összenéznek. Roland kering a konyhában,
kapkod fűhöz-fához.)
Jó ég, az olajat, mondd csak, mikor cserélted?
Egészen barna már…
NIKOLETT
Te mondtad, az egészet
Ne vegyük komolyan, ímmel-ámmal elég,
A megmaradt olaj, az tiszta nyereség,
A papír csak papír, vevő nem veszi észre,
Valahogy élni kell, az vessen követ érte…
ROLAND
Jó, jó, ne mondd tovább, nem vagyok szenilis.
Mondtam, mondtam, okés, emlékszem magam is.
De most nem ez a baj. Mi ömlött ki a földre?
Mért nem pucolod el?
NIKOLETT
A Lovag feldöntötte
Dühében a menüt, patáliát csinált,
És még nem volt időm felmosni itt…
ROLAND
Nahát,
Így nem mehet tovább! És a kárt kifizette?
(A többiek tanácstalanul összenéznek.)
Ez nem lehet igaz, basszus, a franc megenne
Mindannyiótokat! Ki hagyta futni őt?
RICSI
Jó vicceid vannak, csináltam, ami jött,
Most nehogy már nekem varrjátok a nyakamba,
Talán az én pasim lett volna az a marha?
ZSANETT
De nem is az enyém! Tudod mit? Fizetek!
Lássátok, kivel van dolgotok, gyerekek!
(Benyúl a zsebébe, tárcájából kikap pár
bankjegyet, és gúnyosan a műszakvezető
orra alá tartja.)
ROLAND
(Elkapja a felé nyújtott kezet, a körmökre
mutogat.)
Hát ez itt micsoda, s a szertartáskönyv, felség?
Itt ilyen körmöket viselni képtelenség!
Tiltja is a szabály, s a hátad tarthatod,
Ha valaki talál egy köröm-darabot.
ZSANETT
Legalább megmarad majd az egész kajája,
S mehet kapásból a csavargó asztalára.
ROLAND
Igazán szellemes, amúgy is kedvelem,
Hogy menhelyt nyithatunk lassanként idebenn.
CSAVARGÓ
A hontalannak is van azért méltósága.
ROLAND
(Megalázó gúnnyal.)
Na, hát ez aranyos! A fene a pofádba!
Behordasz itt nekünk bolhákat, tetveket,
Székünkre leteszed ótvaros seggedet,
S még dumálsz is. Elég! Itt csak addig maradhatsz,
Míg síküvegen át szépen ki nem rakatlak!
RICSI
Hé, a sarokban, ott, biztos van még kajád?
(Kezét dörzsölgetve megindul felé.)
Nehogy megüsd magad, majd vigyázok terád!
ROLAND
(Észbe kap.)
Hagyd a fenébe most, gondolkodjunk csak szépen.
Jön a Patkány …
A TÖBBIEK
(Egyszerre.)
Patkány?
NIKOLETT
Ez ott áll a levélben?
ROLAND
Hát ez így nincsen ott…
(Előveszi zsebéből a levelet.)
Mind figyelmezzetek!
(Olvassa.)
„A Műszakvezető” – hohó, ez én leszek –
„Figyelmébe”. A tárgy: „Üzlet-felülvizsgálat
Feljelentés nyomán…” Ó, átkozom anyámat,
Ki világra hozott, ha meg sem születek,
Most nem ér ily csapás, hej, álnok istenek!…
Jó dámák és urak, most mindenki figyeljen,
Mindnyájunk élete forog kockán e percben!
Az így-úgy szám alatt beregisztált panasz,
Iksz hó ennedikén, satöbbi, ez meg az,
„Az ételminőség állandó csorbát szenved,
Kiszolgálás pocsék, undok a lánysereglet…”
ZSANETT
Hű, micsoda tahó…
ROLAND
Van tovább is, csibém!
„A biztonsági őr faragatlan kretén,
Rágóját csemcsegi, szinte a nyála fröcsköl,
Ha ránéz valaki, nem tud enni e pöcstől…”
RICSI
(Földre köpi a rágóját, magán kívül.)
Széttépem, add ide…
ROLAND
Ne olyan hevesen!
Van tovább: „olajat csak évente cserélnek,
A vendégbe tömik mindazt, ami megégett,
Feltálalják legott, ami földre esett,
Szendvicsükben találsz férget, hajat, szeget.
A megromlott kaját elteszik a hűtőbe,
Még hetek múlva is falatozhatsz belőle.
Kérünk hát alapos felülvizsgálatot,
Működni engedélyt hogyan is kaphatott
Egy ilyen kóceráj, bűntanya és kupolda…”
És itt jönne a név… ha aláírta volna.
Az idézett levél nyomán a vezetők
Sürgős vizsgálatot rendelnek mielőbb,
És tájékoztatás gyanánt annyit közölnek,
Segítsük munkáját a mondott ellenőrnek.
NIKOLETT
És azt honnan tudod, hogy a Patkány jön el?
ROLAND
Ő a legjobb, kicsim…
(Zsanett a pult alól gyorséttermi zacskóba csavart
tömény italt vesz elő, Roland kezébe nyomja.)
ZSANETT
(Halkan.)
Na, erre inni kell…
ROLAND
(Automatikusan elveszi az italt, belekortyol,
összerázkódik.)
Ez jó!…
(Megtörli a száját.)
Beillik ám bízvást mesealaknak,
Minket tíz éve már ővele riogattak.
RICSI
Tán nem is létezik.
(Átveszi az italt, ő is felhajt egy kortyot.
A zacskó körbejár, majd Zsanett a helyére teszi.)
ROLAND
Szeretnéd, mi, haver?
Hát nem vagy egyedül, annyit hadd mondjak el.
Mert Patkány ahová csak beteszi a lábát,
Mind az ott dolgozók születésük megbánják,
Aggok siráma és csecsemőknek jaja
Kíséri, és remeg minden romlott kaja.
Civilben mint egy úr, Mercédesz, aranyóra,
Busásan fizetik, különben elhappolja
A konkurencia. Szolgálatban viszont
Fel nem ismerheted. Hol nő, hol férfi volt,
Fiatal vagy öreg, menő vagy rongy csavargó,
Kigyúrt izomfiú vagy lecsúszott hidalgó.
Vesz egy csepp olajat, s látja, milyen öreg,
Meglátja bőrödön, hogy mostál-e kezet,
Mint vevő, jön be csak, észbe se kaptál volna,
Minden mintát levett, s már viszi a laborba.
CSAVARGÓ
Elemezné a cég kis laposüvegét,
Elég nyomelemet találna benne még.
Úgy tudom, tilos a szeszesital-fogyasztás.
RICSI
Na most már, apukám, elég a lerohasztás,
Szórakozol velünk, te semmi kis takony!
Húzd el a beledet, vagy én kitaposom!
ROLAND
Hé, mit csinálsz vele?
RICSI
Na, tata, szedd a lábad!
ROLAND
Állítsd már le magad! Ezt tiltja a szabályzat!
RICSI
Ne regélj itt nekem! Ha tiltja, hát na és,
Egy szar darab papír, öcskösöm, idenézz!
(Leveszi a falról a bekeretezett Szabályzatot,
összetöri, és kidobja a szemetesbe.)
ROLAND
Hát ki parancsol itt? Ha nem szeded ki rögtön,
A munkakönyvedet máris hozom, s kitöltöm.
A vén szaros pedig csak azért is marad,
S ha nem nyitsz napra nap ajtót neki magad,
Hát lapátra kerülsz, mehetsz bunyózni vissza
Diszkókba éjszaka…
RICSI
(Foga közt sziszeg.)
Rohadjál szét, te csíra!…
(Dúlva-fúlva előszedi a papírt, kisimogatja,
ujját megvágja az üvegszilánkokkal, sziszeg,
szájba veszi az ujját.)
CSAVARGÓ
(Rolandhoz)
Köszönöm, jó uram. Mondhatok valamit?
RICSI
Elég lesz, vén szivar, jobb, hogyha most lapít!
CSAVARGÓ
Ejha, már meg magáz! De nagy potentát lettem!
Szabadna valamit egy percre megkérdeznem?
RICSI
Nem osztottunk lapot!
ROLAND
(Grandezzával.)
Hadd mondja csak, fiam!
CSAVARGÓ
Jó Udvarmester úr, tán az is írva van
A szabályzatban, ott, hogy nem szabad visszaélni
A műszakvezető-hatalommal, lenézni,
Alázni másokat. Így írják?
ROLAND
Így bizony!
CSAVARGÓ
Tudja, éppen ezért azon gondolkozom,
Nem kéne a szegény Ajtónállót zsarolva
Markában tartani. Ilyen hatalma volna
Annak, ki vezető? A cég-jelszó nem ez!
ROLAND
Öreg, jól értelek? Épp velem feleselsz,
Aki megvédtelek? S megvéded ellenemben
Azt, ki ütni akart. Ezt adjad össze, ember!
RICSI
Kihúztad a gyufát, én úgy váglak pofán, te…
ROLAND
Mondtam, hogy ütheted? Ide figyelnél végre?
RICSI
Hát de szidod te is.
ROLAND
Az más, nekem szabad.
Én Jupiter vagyok, az ökör meg te vagy!
Ha csak egy ujjal is hozzád ér, jó apóka,
Egy szót szólj, és mehet kapálni, ki a hóra!
De azt is tudd, öreg, sokat okoskodol,
Kidobunk mint a szart, ezer ördög s pokol!
Bánjatok nemesen egymással, jó urak!
Tőlem függ, úgy bizony, mit és meddig szabad!
Ha megmoccansz, öreg, ez a fickó kinyír majd!
S neked akkor szabad hozzáérned, ha hívlak!
Itt én parancsolok, én vagyok a nagyúr!
Aki szót nem fogad, az majd mórest tanul.
Szupervájzort kapunk, s ha nincs engedelmesség,
Rajtavesztünk, s megyünk vécét pucolni, tessék!
RICSI
Főnök, de én csak azt hittem…
ROLAND
Mit?
RICSI
Hát hogy a…
Semmi, csak hogy izé.
ROLAND
Hogy izé, micsoda?
RICSI
Á, semmi.
ROLAND
Na azért. Higgyél, apám, nyugodtan,
Csak épp a hitedet tartsd meg magadnak, jól van?
Jól vésd be, öregem, még egy ilyen dobás,
Valaki elmegy, és jön majd helyette más.
Van pár jelentkező, ki szívesen beállna
A gyorskaja-király színpompás udvarába.
(Dühösen bevágja a krómozott ajtót.)
NIKOLETT
(Zsanetthez.)
Ne mondjuk meg neki? Bekattan teljesen.
ZSANETT
Hadd főjön kicsit a levében, kedvesem!
NÉNIKE
Bírom a nem-evést, higgye el, aranyoska,
Elélek egy doboz szardínián naponta.
A háború alatt be volt osztva nagyon
Minden kis grammnyi zsír, cukor, liszt, mondhatom.
Krumplihéj-vacsora, fűrészpor a kenyérbe,
Volt hogy egy kiskanál lekvár volt csak ebédre.
Az jó volt, mert a dzsem csupa energia.
A legjobb találmány mégiscsak a tea.
Csak víz, de az egész élet-meleg van benne,
Kínai ember is ennyire sok nem lenne,
Ha nem találja fel egyikük a teát.
Nem fűtöm a lakást, és mégse fagyok át.
NEGYEDIK JELENET
MARTIN
(Egy kétméteres, szakácsruhás óriás kíséretében,
lazán jön be.)
Na, sziasztok, csajok, ez a barátom itten.
Dumában nem erős, de úgy főz, mint egy Isten.
És az ökle beszél helyette ékesen,
Egy karja többet ér, mint az én két kezem.
ZSANETT
(Gúnyosan végigméri a fickót.)
Hát nem egy pigmeus. Tőlem vagy tán betojva,
Hogy baby-sittered így járkál a nyomodban?
MARTIN
Engem már egyszer itt kidobtak, anyukám,
Eztán nem én fogok repülni, de nem ám.
(Ricsire néz, aki zavartan álldogál, megpróbál
magabiztosnak mutatkozni, nem sikerül.)
ZSANETT
Nekem mindegy, de ne csinálj már itt feltűnést.
Szia, kártyád van-e? Ücsit, burit, menüt kérsz?
MARTIN
Van kártyám is, nesze, rakás pont összegyűlt.
Add a szokásosat, s neki tripla menüt.
(Zsanett elmegy, kihozza a menüt, Martin
elkezd az ételben turkálni, fumigálni.)
Hű fegyverhordozóm, ládd-é, ennünk mit adnak,
Különb, amit vetünk lovunk elé, az abrak!
De tényleg, ez a sajt elmászik, és a hús
Már rohadásszagú, ez felettébb gyanús!
Hívjad a főnököd, hülye leszek fizetni.
ZSANETT
(Halkan.)
Már a múltkorit is helyetted fizettem ki!
Elég a hisztiből, kérlek, hogy takarodj!
MARTIN
Milyen udvarias, ámulok-bámulok,
Kéri, hogy a belem tüstént húzzam el innen,
Hát ebből nem eszel, mert itt maradok, kincsem,
S nem veszem be, amit idelöktél nekem.
A hopmester urat szedd össze sebesen!
(Zsanett vállat von, beszól Rolandnak,
az ingerülten jelenik meg.)
ROLAND
Mit óhajt, Lovag úr, tárja elém sietve!
MARTIN
Nos, Udvarmester úr, a panaszkönyvre lenne
Szükségem mielőbb. Itt bűzlik a kaja,
Ki megszagolja csak, égnek áll a haja!
ROLAND
Szóval kekeckedel. Jobb lesz, ha most elhúzol,
Csak épp fizess előbb, mert meglógtál a múltkor.
Ajtónálló, gyerünk!
RICSI
(Óvatosan lép kettőt Martin felé. Félre.)
Könnyű azt mondani.
(Martinhoz.)
Na, gyerünk, Lovagom, csak pihi… meg nyugi.
(A kolosszus megmozdul, Ricsi és Martin
közé áll.)
MARTIN
Gondolkodjunk, fiúk, keresitek a balhét?
Tárgyaljunk, mielőtt még mindent összetörnénk!
A panaszkönyv?
ROLAND
Hozom!
MARTIN
Na, ezt már szeretem.
Tudsz te, hogyha akarsz! Szót fogadsz rendesen.
ROLAND
(Jön a könyvvel.)
Tessék, egy tollat is szerváltam, írjad bátran!
MARTIN
Szuper vagy, hapsikám, a hangot eltaláltam.
(Töprengve irkál, láthatóan nehezére esik, dühösen
kitép egy lapot.)
A fene vigye el!
ROLAND
Azért arra ügyelj,
Más panaszára is maradjon némi hely.
MARTIN
(Hirtelen bevillan neki valami.)
Mért, mi lesz evvel itt, hogyha már én megírtam?
ROLAND
A polcra felteszem, ugye, a helye itt van.
MARTIN
Mocskos gazemberek! Itt szépen áll a bál,
De bárki panaszos hiába reklamál!
(Becsapja a könyvet.)
Ám legyen, megírom otthon a feljelentést…
ROLAND
Helyes döntés, fiú, és igazán szerencsés.
MARTIN
Látom, nem hiszed el, de ide süss, öreg,
Nem nyugszom én, amíg sátorfád nem szeded.
(Kifele indul, hirtelen visszafordul.)
Vajon mi ennek a… felügyeleti… szerve?
ROLAND
Én azt nem tudhatom, nem szoktam feljelente…
CSAVARGÓ
(A helyéről.)
Hát szóval ott van a fogyasztóvédelem,
Csakhogy büntetni meg nincs joguk semmi sem.
A cég központja lesz illetékes az ügyben.
MARTIN
Köszi szépen, haver, s ne mondd, hogy hála nincsen.
(Elveszi a pultról a hatalmas adag kaját, és a Csavargó
elé leteszi.)
Rajta, tömd a fejed, most elvagy napokig!
ROLAND
Szép is, ha valaki így jótékonykodik,
Nemes lélekre vall, csakhogy fizetni is kell.
MARTIN
Pitiáner alak, tessék a pénzem, dugd fel!
(Odavág egy marék papírpénzt a pultra,
kiviharzik.)
ZSANETT
A kártyáddal mi lesz?… Ez bekattant, de tényleg.
CSAVARGÓ
(Magában)
Azt mondja, hogy büdös, aztán meg egyem én meg…
ZSANETT
(Rolandhoz.)
Udvarmester, bravó! S ha mégis feljelent?
ROLAND
Jobban felnyomni már engemet nem lehet.
Jön a szupervájzor, vesztenivalóm nincsen.
(Eltűnik a krómozott ajtó mögött.
Zsanett és Nikolett összenéznek.)
NIKOLETT
Szerinted megteszi?
ZSANETT
Ég óvjon minket, kincsem!
ÖTÖDIK JELENET
(Roland hirtelen holtsápadtan jön elő, némán integetve
hívja össze a többieket, rekedtesen suttogva
beszélgetnek.)
ROLAND
Irgalmas Istenem, baj van, de nagy baj ám!
ZSANETT
Halovány vagy. Mi lelt?
ROLAND
A Patkány, hugicám!
Mi szépen várjuk őt, ő meg kémlel nyugodtan,
És napok óta már ott figyel a sarokban.
RICSI
Hol?
ROLAND
Hát nem értitek? Nem gyanús senki sem?
ZSANETT
Ég szerelmére, Lord, ne barkochbázz velem!
ROLAND
(Még halkabban súgva.)
A csavargó, hahó!
(Zsanett és Nikolett összenéznek, majdnem
kipukkan belőlük a röhögés, de Roland
úgy meg van indulva, se lát, se hall.)
ROLAND
Honnan tudná különben
Az összes rendszabályt? Hogy rögtön rá nem jöttem!
Szeme láttára itt ittuk a sok piát.
RICSI
Majdnem kidobtam őt.
NIKOLETT
(Megjátszott rémülettel belemegy a játékba.)
Eladtam a lejárt
Hamburgert, Jesszusom! Érzem, ki leszek rúgva,
Lábam sem éri a földet, iszonyú durva!
(Zsanett vállára dől zokogva, arcát eltakarja,
mindketten nevetésükkel küszködnek.
Időközben észrevétlenül bejön Gazdag
Vendég fehér kalapban, krémszínű öltönyben,
aranyláncokkal, gyűrűkkel ékesen, megáll
az ajtó közelében, és érdeklődve végignézi,
ami következik.)
ROLAND
(Kétségbeesett reménnyel.)
Tegyünk próbát vele, talán van még esély.
(Felkap egy tálcát, megpakolja, széles mosollyal
odaáll a Csavargó elé.)
Kop-kop, nem zavarok? Egy kis meglepetés!
Íme az új menü, a törzsvevők ma ingyen
Kóstolják, ízlik-e. Ez jó ötlet szerintem.
Nem szabályellenes, én fizetem a cechet,
Megbecsülést nyerek, bár pénzben rajtavesztek.
CSAVARGÓ
Jótékonysági láz? Ez is büdös talán?
Kidobnának előbb, etetnek azután.
Ugyan, ki érti ezt? Vagy beijedtél volna,
Hogy feljelentelek?
ROLAND
(Kényszeredetten.)
Nahát, micsoda móka,
De jó humora van. Régóta szeretem,
Ha lehet valakin nevetni… he… igen…
CSAVARGÓ
Nem bánom, köszönöm, de most már egy falat sem
Megy le a torkomon, este kell majd megennem.
ROLAND
Hát becsomagolom, semmi gond, jó uram,
Nyugodtan vigye el.
CSAVARGÓ
Menjek hamarosan?
ROLAND
Jaj, nem azt mondtam én, itt a vevő parancsol,
Maradjon csak, amíg jólesik.
CSAVARGÓ
Szóval akkor
Nem maga a király, amint mondta elébb?
ROLAND
Á, nem volt az egyéb… holmi képes beszéd.
Én hajóskapitány vagyok, egyszerű szolga,
Kényeztesd a vevőt: nem más a szolga dolga
Hozom a csomagot, repülök!
(Nagy odaadásában nekimegy az ott tébláboló
Ricsinek, majdnem fellöki.)
Vadbarom!
CSAVARGÓ
Na, szép kis szolga ez, anyáz lépten-nyomon.
(Roland gondosan becsomagolt menüt hoz elő,
Zsanett kezébe nyomja, és őt küldi oda.)
ZSANETT
Ím itt van, jó uram, fogadja szeretettel.
CSAVARGÓ
(Végigméri a lányt.)
Ez komoly! Szeretet? Na, nézze meg az ember.
Régen mondott nekem ilyet egy tiszta nő.
ZSANETT
(Legyint.)
Hallott cifrábbat is, amilyen nagymenő!
(Visszajön Rolandhoz.)
Nem lesz itt semmi gond, már puhítom a fószert.
ROLAND
(Összetett kézzel, rimánkodva.)
Meg keményítsed is!…
(Eltűnik a krómozott ajtó mögött.)
ZSANETT
(Gazdag Vendéghez, aki ekkor odalép a pulthoz. Zsanett
egy pillanat alatt felméri, kihez van szerencséje,
és a továbbiakban áradó kedvességgel fordul felé.)
Szia, ücsit, hamburgert?
GAZDAG VENDÉG
Mi volt ez? Netalán egy politikai
Kampányfilm-forgatás… Vagy ki az a szaki?
ZSANETT
Csavargó, semmi több. Nem kell vele törődni.
Olykor beül ide, a méla semmit őrzi.
GAZDAG VENDÉG
A méla… micsodát?
ZSANETT
Semmit. Szóval, bocsi,
Vannak az embernek költő-rohamai.
GAZDAG VENDÉG
Az ilyesmi azért korántsem általános.
Úgy értem, hogy a vers és a gyönyörű lányok,
Az két külön dolog.
ZSANETT
Általában igen.
Többnyire nincs teli lírával a fejem.
Ha nekem szólt, ugye, az a „gyönyörü lány”.
(Nikoletthez, súgva.)
Hogy bókol valaki, gyengülök, jaj, anyám!
NIKOLETT
(Súgva.)
Tip-top kis pasi, de nekem jobban bejönnek
A fiatal fiúk, fokhagyma-fenekűek…
GAZDAG VENDÉG
Ha szabad kérdenem, mi ez a sugdosás?
ZSANETT
Afféle rögtönzött, titkos haditanács.
GAZDAG VENDÉG
Hát ellenfél vagyok? Veszélyes helyre jöttem,
Csak úgy izzik a pást mindenfelé köröttem…
Megjegyzem, az azért mégis nyugtalanít,
Hogy itt etetnek egy csöves sehonnait.
Ki leül, teszem azt, asztalához utána,
Jó csomó bacilust nyelhet bizony magába.
Étterem mint menhely: nem higiénikus.
ZSANETT
Á, csak, ál-ellenőr az a szegény manus.
Azért kényezteti a főnök, mert kezdetben
Rosszul bántunk vele, és fél, hogy rajta veszthet.
GAZDAG VENDÉG
Egy szót sem értek.
ZSANETT
Ó, rém egyszerű pedig,
Fél a művezető, hogy feljelentgetik.
(Suttogóra fogja.)
Pedig nem is.
GAZDAG VENDÉG
Hogyan?
ZSANETT
Hát… maga ismeretlen
Nem kéne mondanom, de nem árulja el, nem?
GAZDAG VENDÉG
Ugyan, dehogy, kinek, spion nem vagyok ám!
ZSANETT
Na még az kéne csak.
GAZDAG VENDÉG
Szóval a hapsikám…
ZSANETT
Nem ellenőr.
GAZDAG VENDÉG
Maga azt honnan tudja, kedves?
ZSANETT
Ez csak beugratás, még ellenőrzés sem lesz.
A barátnőm meg én írtuk a levelet.
GAZDAG VENDÉG
S a műszakvezető, az meg mindent bevett?
ZSANETT
Naná, van rajt pecsét, valódi!
GAZDAG VENDÉG
Hihetetlen,
Tud hamisítani?
ZSANETT
Eredetit szereztem.
GAZDAG VENDÉG
Lopta? Embert is ölt? Mondja el, hogy hogyan,
Mert a kíváncsiság kifúrja oldalam.
ZSANETT
Legyen annyi elég, hogy a két szép szememmel.
A nagyfőnök, uram, az is csak férfiember.
GAZDAG VENDÉG
Nem kérdezősködöm, mert kiderülne még,
A papíron kívül hova került pecsét.
ZSANETT
Pár perce ismerem, s máris totál féltékeny!
GAZDAG VENDÉG
Hát mondja meg nekem, mit érezne féltében,
Ha kincset látna, és mielőtt még öné,
Látja közprédaként hányódni százfelé.
ZSANETT
Nana, kedves uram, azért lassan a testtel.
Szóval se mondtam én, hogy bárkivel lefekszem.
Enyelgésünk kicsit rosszízűvé fajul…
Mit enne, kérdem én ingathatatlanul.
GAZDAG VENDÉG
Nem is tudom, mi van?
ZSANETT
Hamburger, kóla, krumpli?
GAZDAG VENDÉG
Ebben a sorrendben.
ZSANETT
Nem fog benne csalódni.
(Nikoletthez.)
Egy menü lesz, oké?
GAZDAG VENDÉG
Roppant különös érzés.
Az arca, a haja, nem láttam sose még, és…
ZSANETT
Szépeket mondani könnyű, nagy jó uram.
Szép érzéseire bizonyítéka van?
GAZDAG VENDÉG
Azt a bizalmat ön miképpen magyarázza,
Mely minket összeköt, mióta csak megláttam?
Csupa olyanokat mondott el nekem itt,
Mitől bokájukat páran megüthetik,
És köztük maga is.
ZSANETT
Ugyan már, ne meséljen,
Hogy közvetlen vagyok, az tán szerelmi érdem?
Nem kellett volna, jó, de ez még nem kapocs.
Hisz ön szimpatikus, az ember meg csacsog.
GAZDAG VENDÉG
Lehet, igaza van, mondja, a sebességet
Szereti, ahogy a menetszél szinte éget?
ZSANETT
És röpteti a szél szerteszét a hajam…
GAZDAG VENDÉG
Aranylik a homok, és a tenger arany.
ZSANETT
Szinte izzik a bőr az éles napsütésben.
GAZDAG VENDÉG
Ráérne szombaton?
ZSANETT
Ráérek.
GAZDAG VENDÉG
Ezt reméltem.
(Névjegyet húz elő.)
Ez itt a névjegyem. A címét írja le
Egy cédulára itt, ott leszek tíz fele.
Van egy lehajtható tetős, csepp-forma Mazdám.
NIKOLETT
(Odainti Zsanettet, fojtott hangon értekeznek.)
A hambi leesett, megsütöm újra, aztán…
ZSANETT
Tenyeremből eszik, nyugodtan adhatod!
ZSANETT
(Gazdag Vendéghez.)
Jégkocka lesz bele?
GAZDAG VENDÉG
Muszáj, mert lángolok.
ZSANETT
(Halkan értekeznek.)
Hol a jégkocka, mondd?
NIKOLETT
A felmosó vödörben,
Nem fért a gépbe már, úgyhogy odaöntöttem.
Majd ha kicsit ürül, rátöltjük, annyi, kész.
ZSANETT
Hát nem túl gusztusos.
NIKOLETT
Ugyan már, semmi vész,
A vödörbe hypót én eleget teszek,
Egy műtő sem lehet ennél fertőtlenebb…
ZSANETT
(Átadja a csomagot.)
Ég áldja, Édes Úr!
GAZDAG VENDÉG
Az Isten áldja, drága!
(Kilép az étteremből, Zsanett merengve néz utána.
Gazdag Vendég a közönséggel szemben megáll,
noteszt vesz elő meg egy légmentesen záródó
nejlontasakot.)
Hamis okiratok… a csövesek kajája…
Vesztegetés-gyanú… a kétes tisztaság…
(Az ételt csomagostul a tasakba teszi,
s azt rázárja.)
Ez a laborba megy, készen vagyunk tehát!
(Kimegy a színről.)
HATODIK JELENET
RICSI
Kezeid csókolom, Királyné őnagysága,
Lám, új nap virradott Foodland birodalmára.
ZSANETT
A költészethez én még túl fáradt vagyok,
Úgyhogy a hadovát bízvást elhagyhatod.
RICSI
Szépségem, isteni, ahogyan ma kinézel.
ZSANETT
Előbb megmosdanék még az élet vizével.
RICSI
Komolyan, a szemed, akár egy kék virág.
ZSANETT
Az ember majd örül, mihelyt rajta kilát.
RICSI
Hajad meg úgy libeg, mint a mezők kalásza.
ZSANETT
Hiszen te udvarolsz, elmész most már a frászba!
RICSI
Tudom, mi kell neked.
ZSANETT
Tudod, mi kell nekem?
RICSI
Meglelheted velem!
ZSANETT
Veled meglelhetem?
RICSI
Biztonság és erő.
ZSANETT
S hol tartod az erődet?
RICSI
Meg is mutathatom.
ZSANETT
Nehogy nekem elővedd!
RICSI
(Megbántva.)
Nem arra gondolok. Biz ez nem szép dolog,
Ha biztonsági őr, mindjárt bunkó vagyok,
Érzelem nélküli és taplóagyu állat,
Röptében a legyet, s jót már nem is csinálhat?
ZSANETT
Nem ezt mondtam, fiú, egy a szív s más az ész,
Meg hát én sem vagyok kimondott génsebész.
Korán van, szeretnék végre magamhoz térni.
RICSI
Megmondom, hogy mi kell neked: egy izmos férfi!
A volt barátod is bekattant teljesen,
De én megvédelek, pofáját szétverem.
ZSANETT
Jóságos Istenem, hát ez tényleg nem érti!
RICSI
Ha egyszer elkapom, hát ki fogom herélni!
ZSANETT
A baby-sittere nehogy vele legyen!
Állj le most kis szivem, egy kávé kell nekem,
És ezt felejtsd is el, bár kedves volna tőled.
(Megpuszilja.)
Végkielégítés, nem pediglen előleg!
(Belibeg a konyhába, főz egy kávét magának,
Ricsi először földbe gyökerezve áll,
kezét a puszi helyére tapasztja. Aztán kapja
magát, kimegy az étterem elé, fel-alá
sétál, néha gesztikulál, időnként nagyot
szippant a levegőből.)
ZSANETT
(Kávézás közben maga elé mormog.)
Nem tudja valaki, hogy most hány óra van?
RICSI
Tizennyolc…
NIKOLETT
(Bejön.)
Húsz.
ROLAND
(Kicsapja a krómozott ajtót, mint aki rajtaütést
hajt végre.)
Meg egy, Királynőm, pontosan.
ZSANETT
(Szemével megkeresi az órát.)
Még csak húsz.
ROLAND
Na igen, de mindjárt huszonegy lesz.
A huszonegyedik percben járunk mi, kedves.
ZSANETT
De már egy ideje…
ROLAND
Nem számít, angyalom.
Sőt, még e perceket késésnek írhatom,
Míg kávéd szürcsölöd így, utcai ruhában.
De jobb lelkű vagyok, hogysem ezt megcsináljam.
Pedig akárhogyan nézem a noteszom,
Négy órád összegyűlt.
ZSANETT
Hát majd ledolgozom.
(Bevágja maga mögött a krómozott ajtót.)
ROLAND
(Magában.)
Nem tudsz felkelni, mi? Tán megártott a hancúr,
Úgy meghempergetett este a sok suhanc úr?
Királynő? Na hiszen! Csupa lúzer bomol
Utánad, kicsikém, nincs köztük egy komoly!
Markomban vagy, tudom, kizavarlak a placcra,
Lesz itt még nemulass, hej, ócska kis ribanca!
(Ekkor surran be bátortalanul Martin.)
ROLAND
Fi-figyelj, ha-haver, sose bántottalak!
MARTIN
Én nem bírom tovább.
ROLAND
(Felbátorodva.)
Mit nem bírsz, ha szabad…
MARTIN
Nem bírom nélküle.
ROLAND
Oké, oké és okszi.
A tékozló fiú hazajött most zokogni.
MARTIN
Vegyen fel engemet!
ROLAND
Mi az, hogy vegyelek fel?
MARTIN
(Zsebéből elővesz és széthajtogat egy papírt.)
Találok én helyet pincér-oklevelemmel,
De mindegy már nekem, csak mellette legyek.
Csak lássam a haját, száját, azt a szemet…
ROLAND
(Fagyosan, élvezettel.)
Jó, jó, vége legyen az anatómiának.
Szóval felvegyelek, hogy szétverhesd a házat.
MARTIN
Soha…
ROLAND
Ne esküdözz! Rád jön a dilihopp,
S ajtónállónk, szegényt jól helybenhagyatod.
MARTIN
Dehogy…
ROLAND
Jön egy roham, szerelemben szokásos,
S menüket vagdosol a konyha padlatához.
MARTIN
Többé…
ROLAND
Húzz innen el a vérbe, húgyagyú!
MARTIN
Megbánod még, ha most elzavarsz, piszkosul!
ROLAND
Aztán mért, kis fika?
MARTIN
Nem mondok semmi többet,
De ha fel nem veszel, mindnyájatoknak lőttek!
ROLAND
És ha felveszlek, és itt lehetsz ővele?
MARTIN
Jó uram, ez igaz?
ROLAND
Hát hazudok-e, te?
MARTIN
Most rögtön felveszel?
ROLAND
(Nagyvonalúan.)
Naná!
MARTIN
(A kezét csókolgatja, amit az próbál undorral
hárítani.)
Leszek a szolgád,
Cipőd kifényezem, takarítom a portád,
Vécét is pucolok…
ROLAND
No jó, no jó, elég!
Szolgához szolgai öltözet illenék,
Előírás szerint öltözz munkaruhába,
Jöttödön majd örül Királyné őnagysága!
(Kimennek a krómozott ajtón. Bejönnek a lányok.)
NIKOLETT
(Zsanetthez, izgatottan)
Na mi van, na mi van? Mesélj, úgy izgulok!
ZSANETT
Mit meséljek neked?
NIKOLETT
Hát hogy tegnap… Tudod!
ZSANETT
Ja, tegnap? Semmi se.
NIKOLETT
Karaoke, mint mindég?
ZSANETT
(Elneveti magát.)
Jaj, hol is kezdjem el, fogadjunk, el se hinnéd!
NIKOLETT
Csak nem?
ZSANETT
De bizony ám, összejött rendesen,
Mentünk le, dél felé, itthon hagytam eszem,
Ész nélkül süvített a csilli-villi Mazda,
Tenger és napsütés, romantikus cukrászda.
Megfogta a kezem, simogatta hajam,
Nézett szemembe csak végtelen, hosszasan.
És nem dugni akart, ahogy sok pubi rögtön,
Nyálcsorogva liheg, hogy gyorsan hátradöntsön.
Azt mondta, jó velem, s nekem jó volt vele,
Se több, se kevesebb, és nem zúgtam bele,
Mint egy eszeveszett, de eleganciája,
Az tetszik nagyon is: ő országom királya…
(Nyílik a krómozott ajtó, Roland jön ki rajta,
maga előtt tolja a céges ruhába bújtatott Martint.)
ROLAND
Lányok, szép jó napot, hadd mutassam be most
Az új munkaerőt, lovag Izé Lajost.
Ne vágj nekem ilyen fura, fancsali arcot
Köszönj szépen nekik: Heló, lányok, sziasztok!
ZSANETT
Ez meg mi a tetű, farsangi maskara?
S az udvarmester úr förtelmes vigyora?
Mit talált ki megint?
ROLAND
Ő lesz az új fiúkánk,
Most szerződtettem őt, kezdheti is a munkát.
Betanítása a ti feladatotok,
Én bízom bennetek, tudom, hogy menni fog.
Frankó csapat vagyunk, mindig előre nézünk…
ZSANETT
Hú, te vadászgörény, s még szónokolsz minékünk!
Mikor beijedtél, majdnem megszántalak,
Félreismertelek, szánalmas szaralak.
Még azt hittem előbb, hogy a tréfa erős lesz,
Tévedtem, gyenge volt…
ROLAND
Miféle tréfa volt ez?
ZSANETT
A pecsétes levél…
ROLAND
(Leesik neki a tantusz, döbbenten bámul, majd
magán kívül felüvölt.)
Letépem a fejed!
A levelet pedig megetetem veled!
ZSANETT
Hát akkor kard ki kard! A jó büdös életbe!
Legalább valaki kipakol neked egyszer!
Mit gondolsz, hogy ki vagy, valami kiskirály,
Kinek a talpnyalás naphosszat mind kijár?
Utáljuk impotens hangodat, nagy pofádat,
A marketing-dumát, s hogy bennünket ugráltatsz.
De kell a kicsi pénz, így szólni egy se mer,
S tudjuk, hogy bosszút állsz, inkább mindenki nyel.
Pattanásos hülye, rámásztál Nikolettre,
Benyúlkálsz nekem is, tapadsz rám enyelegve!
A földön nő nem él, ki lefekszik veled,
Ha meg nem zsarolod – vagy ki nem fizeted!
Irodádban iszol, te ideggyenge marha,
S ha ellenőr nevét hallod, már be vagy szarva.
Rugdosol lefelé, nyalakodsz felfelé,
Mert nincs más Istened, mint a cégvezetés…
(Kimegy.)
RICSI
Higgadjunk, főnök úr, ugye, nem lesz bunyózás?
ROLAND
Már meg mibe üti bele orrát a portás?
MARTIN
(Küszködve szólal meg.)
Rossz hírem van… urak, hölgyek: egy kis malőr,
Feljelentést írtam… úgyhogy jön ellenőr.
ROLAND
(Üvölt.)
De hát mért tetted ezt?
MARTIN
Annyira érthetetlen?
Nem senyvedtél sosem valódi szerelemben?
A szívem dübörög, mint valami kazán,
Nem látok senki mást, meghalok, jaj, mamám!…
ROLAND
Hogy az a kicseszett!
HETEDIK JELENET
(Nyílik az ajtó, bejön a Csavargó.)
CSAVARGÓ
Rossz hírt hozok, Teremtőm!
A néni elesett, most vitte el a mentő!
Tudom, hová…
ROLAND
A franc, ez meg kit érdekel?
(Nyílik az ajtó, bejön a Gazdag Vendég.)
GAZDAG VENDÉG
Hát engem sok minden érdekel speciel.
De jó, együtt van itt mind a népes személyzet,
Törzsvendég uram is! Most mégsem enni kérek.
(Teátrálisan a pultra csap egy mágneskártyát.)
Ím az igazoló kártyám, rajt a nevem,
Vagy ha jobb tetszik úgy, a Patkány – ám legyen.
Szupervájzor vagyok, vágjunk a közepébe.
Sok tapasztalatom gyűlt fel önökre nézve.
Elvégeztünk nehány labor-vizsgálatot,
S előttem, mondhatom, immáron nincs titok.
Tudom, a főnök úr basáskodik-e olykor,
Tudom, hogy mely edény ragacsos a mocsoktól.
Tudom, az ételek minősége milyen,
Tudom kivel bánnak s mennyire kedvesen.
Úgy döntöttem tehát…
RICSI
Jézus…
NIKOLETT
Mária…
ROLAND
(Csaknem összerogy.)
Úristen!
GAZDAG VENDÉG
… önöknek átadom ezt a diplomát itten,
Mely szerint üzletük „A” kategóriás,
ROLAND
Hogyhogy? „A” micsodás?…
GAZDAG VENDÉG
Jól érti, nem vitás.
ROLAND
Nem értem teljesen…
GAZDAG VENDÉG
Mint üzletvezetőnek,
Önnek tudnia kell, hiszen tudvalevőleg
Csak három üzletünk érdemelte ki még
Az „A” kategóriás, magas kitüntetést.
ROLAND
(Hitetlenkedve.)
Köszönjük, jó uram, a hatalmas kegyelmet,
Méltók leszünk reá, áldja az ég Kegyelmed!!
GAZDAG VENDÉG
Köszönjék meg saját maguknak, ne nekem,
A szorgos munka, lám, ily gyümölcsöt terem.
Meg persze annak is, ki boldoggá tesz engem,
Él és uralkodik örökké a szívemben.
(Belibeg Zsanett fehér bundában, fején diadémmal,
megfogja Gazdag Vendég kezét, búcsút int,
puszikat hint.)
ZSANETT
Másik bolygón talán egy másik életet
Együtt töltünk megint, sziasztok, gyerekek!
(Kilibeg Gazdag Vendég karján. A többiek rap-szerű
rögtönzést adnak elő.)
RICSI
(Hátba veregeti Rolandot.)
Tedd, amit…
NIKOLETT
… súg szived…
MARTIN
… semmi baj…
ROLAND
…nem lehet!
RICSI
Ég a ház?…
NIKOLETT
…semmi gáz!…
MARTIN
… győz, aki…
ROLAND
… nem paráz!
(Kavargás, ünneplés, italt töltenek papírpoharakba,
koccintanak. Martin konokul iszik, Ricsi
hamburgereket hajigál a levegőbe, s elkapdossa
azokat, akár a bűvészek. Aztán nyakába veszi
Martint, aki szöggel-kalapáccsal próbálja a pult
fölé szögezni a diplomát, Roland hol
jobbra, hol balra irányítja őket. Közben a
hatalmas termetű szakács betolja Nénikét
egy tolószékben, s a Csavargó is a színpad
elejére jön.)
NÉNIKE
(Az óriás felé fordul.)
Mindig mondtam, hogy a sikert ingyen nem adják!
CSAVARGÓ
(Zsebéből elővesz egy hamburgert, beleharap,
másik zsebéből egy papírpoharat, beleszippant a kilógó
szívószálba, tele szájjal.)
Az erény végül is elnyeri a jutalmát!
FÜGGÖNY