LESAGE: A PÉNZES-ZSÁK
Közzétéve: 2014. 12. 29.
Kategória: Drámák (Műfordítás)
(TURCARET)
(részlet)
FORDÍTOTTA
LACKFI JÁNOS
ZSÁK úr, pénzember, szerelmes a Bárónőbe
Madám ZSÁK, a felesége
LOVAG, MÁRKI, ficsúrok
Möszjő FACSAR, uzsorás
Möszjő ENYVES, csaló
Madám STEIN, Zsák úr húga, használt holmival kereskedik
PIMASZ, a Lovag inasa
BAMBA, Zsák úr inasa
JÁZMIN, a bárónő kisinasa
MARA, LIZA, a bárónő szobalányai
A darab Párizsban játszódik, a bárónő lakásán.
ELSŐ FELVONÁS
ELSŐ JELENET
(Bárónő, Mara)
MARA
Tegnap is ki tetszett dobni az ablakon kétezer aranyat!
BÁRÓNŐ
Jaj, ne kezdd a piszkálódást!
MARA
Asszonyom, ezt már nem tűrhetem, rémes, amit csinál!
BÁRÓNŐ
Mégis, mit képzelsz magadról!
MARA
Fogytán a türelmem!
BÁRÓNŐ
Miért, szerinted mit tegyek? Szerezzek egy malacperselyt?
MARA
Hát lassan rászorulna. De úgyse lenne képes takarékoskodni.
BÁRÓNŐ
Ezt hogy érti?
MARA
Hát lássuk csak! Kedves férje, a tábornok épp egy éve esett el a flandriai hadjáratban. Ennyi idő alatt maga sikeresen elszórta összes hátrahagyott vagyonát, és már éppen a bútorait készült pénzzé tenni, mikor jó szerencséjére belebotlott Zsák úrba, ebbe a pénzes-zsákba, és persze rögtön ki is kezdett vele. Nincs igazam, asszonyom?
BÁRÓNŐ
Hát… tulajdonképpen…
MARA
Mármost ez a Zsák úr nem különösebben vonzó egyéniség, maga is éppúgy rühelli, mint bárki más, mégis megígérte, hogy feleségül megy hozzá. Az úr mindemellett nem sieti el a dolgot, és persze magának se sürgős, minthogy addig is nap nap után értékes ajándékokat facsar ki belőle. Mindegy, ez a maga dolga. De hogy a tetejébe itt enyeleg evvel a lovagocskával, aki kiszed magából minden pénzt, és az utolsó fillérig elkártyázza, ez már nekem sok! Mi a csudát akar ettől a szépfiútól?
BÁRÓNŐ
Hát megtartom, mint barátot. Talán már barátaim se lehetnek?
MARA
Végszükség esetére, ugye? Ha például Zsák úrral nem jön össze, még mindig hozzámehet a lovagocskához. Nem máltai lovag, úgyhogy nem fogadott nőtlenséget. Amúgy áldott lélek, kész máltai, nemde? Mindenét a szegényekre költi! Az összes nyomorult hamiskártyás az ő adományaiból tartja el a családját.
BÁRÓNŐ
Nagyon értékes ember!
MARA
Sokoldalú tehetség, színésznek is elsőrangú! Folyton epekedik, affektál, a nyála csurog! Ami pedig a leggyanúsabb, Pimasz, az inasa soha semmi rosszat nem mesélt még róla!
BÁRÓNŐ
És mért lenne ez gyanús?
MARA
Ebből látszik, hogy a két pernahajder egy húron pendül. Így akarják magát kifosztani. Maga pedig szépen lépre megy, pedig már ismerhetné őket. Szent igaz, amikor asszonyom megözvegyült, a lovag rögtön vigasztalására sietett. De most már olyannyira átérzi az ön helyzetét, hogy asszonyom tárcájában is úgy turkál, mintha a sajátja lenne.
BÁRÓNŐ
Valóban nagyon jól esett, hogy a lovag úr annak idején foglalkozott velem. Nyilván próbára kellett volna tennem érzelmeit, mielőtt viszonzom őket. Talán túl bőkezű is voltam vele…
MARA
Talán! Nem nyugszom addig, amíg el nem kergeti innen! Tudja, mi lesz a vége, ha ez így megy tovább?
BÁRÓNŐ
Nem. Mi?
MARA
Hát Zsák úr fülébe jut, hogy maga holmi kis barátot tart magának. És nem hiszem, hogy ő osztaná asszonyom azon véleményét, miszerint igenis lehetnek barátai. Úgyhogy ugranak az ajándékok, és a házasság is. Márpedig ha a lovaghoz kell hozzámennie, avval mind a ketten rosszul járnak.
BÁRÓNŐ
Ebben van valami. Azt hiszem, Mara, ez egyszer szót fogadok neked.
MARA
Bizony jobban tenné. Gondoljon a holnapra is! Használja csak ki Zsák úr adakozó kedvét, és várjon az esküvőig. Ha ez mégsem következne be, biztos pletykálnának róla egy kicsit a szalonokban, de kárpótlásul megmaradnának a váltók, ékszerek, záloglevelek és némi készpénz. Akkor aztán kerítene magának egy hóbortos vagy ügyefogyott nemesembert, és a rangjához illő házassággal hamar kiköszörülné a csorbát.
BÁRÓNŐ
Mondasz valamit, Mara: rövid úton kirakom azt a lovagot, különben még tönkretesz.
MARA
Látom, kezd jobb belátásra térni. Nagyon helyes. Akaszkodjék csak rá Zsák úrra. Vagy menjen hozzá, vagy legalább tegye tönkre. Ennek a paprikajancsinak a vagyonából szépen kistafírozza magát, fényes házat vezet majd, a rossz nyelvek meg csak elhallgatnak előbb-utóbb. Éppolyan előkelő hölgy lesz magából, mint a többiek.
BÁRÓNŐ
Hát jó, megszabadulok végre a lovagtól. Nem közösködöm vele, és nem fizetem ki az adósságait. Belőlem többé egy fillért se húz ki!
MARA
Vigyázat, itt jön az inas! Bánjon vele fagyosan. Ez lesz az első lépés!
BÁRÓNŐ
Tudom én a dolgom!
MÁSODIK JELENET
(Bárónő, Mara, Pimasz)
PIMASZ
(a bárónőhöz) Asszonyom, engedje meg, hogy magam és gazdám nevében hódolattal köszöntsem.
BÁRÓNŐ
(hűvösen) Kedves Pimasz, roppantul lekötelez.
PIMASZ
Netán Mara kisasszony is volna oly kegyes, hogy szíves üdvözletünket kedvezően fogadja?
MARA
(felcsattan) Pálinkás jóreggelt!
PIMASZ
(egy levélkét nyújt át a bárónőnek) Asszonyom, a lovag úr egy kis levélkében értesíti önt ama sajnálatos…
MARA
(halkan a bárónőhöz) Ne vegye át!
BÁRÓNŐ
(elveszi a levélkét) Ugyan, Mara, hisz ez még semmire se kötelez. Lássuk csak, mit akar tőlem!
MARA
(halkan, a bárónőhöz) Ó, ez az átkozott kíváncsiság!
BÁRÓNŐ
(olvassa) „Imént kaptam meg hódolatképpen egy grófnő képmását: mellékelten küldöm önnek. A hölgyet feláldozom önért, de cseppet se gondolja, hogy ezen áldozat nehezemre esnék. Bolondulásig szeretem önt, s mivel nem vagyok szabad ember, képtelen lennék a legparányibb hűtlenségre is. Bocsásson meg, imádott kedvesem, ha most ennél többet nem írhatok. Rettenetesen szenvedek. Ma éjjel minden pénzemet elvesztettem, a többit majd Pimasz közli önnel. Hódolattal:
AZ ÖN LOVAGJA
MARA
Ha egyszer minden pénzét elvesztette, ugyan mi lehet az a „többi”?
PIMASZ
Az asszonyom által nagylelkűen kölcsönzött kétezer aranyon, valamint kevéske saját pénzén túl a lovag úr további ezer arannyal maradt adós, s ezt az összeget becsületszóra meg kell adnia. Hát ez volna a többi. Az ördögbe is: gazdám levelében egyetlen fölösleges szó sincs!
BÁRÓNŐ
(Pimaszhoz) Hadd lássam azt az arcképet!
PIMASZ
(odaadja az arcképet a bárónőnek) Tessék!
BÁRÓNŐ
Hallod-e, Pimasz, a gazdád sosem beszélt nekem erről a grófnőről.
PIMASZ
Csak afféle mellékes kis hódítás. Minap a kártyaasztalnál találkoztunk a hölggyel.
MARA
Aha, szóval pikk dáma!
PIMASZ
Kacérkodott a gazdámmal, a lovag úr pedig a jó hangulat kedvéért viszonozta a bókokat. A hölgy ugyancsak komolyan vette a dolgot, ma reggel elküldette az arcképét. Pedig még a nevét se tudjuk.
MARA
Na, fogadok, ez a kártya-grófnő valahonnan vidékről jött. Odahaza a család apraja-nagyja élére rakja a garast, hogy ez itt Párizsban urizálhasson.
PIMASZ
(Marához) A részleteket nem ismerjük.
MARA
Még hogy nem ismeri! Kétlem, hogy csak úgy feláldoznátok valakit! Tudjátok ti mindennek az árát!
PIMASZ
(a bárónőhöz) Ó, asszonyom a tegnapi éjszaka kis híján végzetesnek bizonyult. A lovag úr hazaérve a fotelba vetette magát, és a játék szerencsétlen fordulatait ecsetelve mind keserűbb epitheton ornansokkal illette maga-magát!
BÁRÓNŐ
(a képet nézi) Frontin, te láttad ezt a grófnőt. Egy kicsit se szebb a valóságban, mint itt a képen?
PIMASZ
Dehogy, asszonyom, ő nem afféle szabályos szépség. Ellenben hogy úgy mondjam, pikáns, határozottan pikáns jelenség. Szóval, élénken bizonygattam gazdámnak, hogy alaptalanul átkozódik, de miután láttam, hogy kétségbeesésén nem fognak szavaim, hagytam, hadd marcangolja magát.
BÁRÓNŐ
(még mindig a képet nézi) Hány éves lehet?
PIMASZ
Fogalmam sincs asszonyom, nem merek találgatni. A hölgy olyan jó bőrben van, hogy akár húsz évet is tévedhetek!
MARA
Szóval úgy ötven körül járhat…
PIMASZ
Meglehet, hiszen még harmincnak sem látszik. Gazdám viszont, miután elmélkedett egy sort, a pisztolyát kérte!
BÁRÓNŐ
Hallod, Mara, a pisztolyát!
MARA
Jaj, asszonyom, csalánba nem üt a ménkű!
PIMASZ
De én nem adtam! Ekkor kirántotta a kardját!
BÁRÓNŐ
Hallod, Mara, a kardját!
MARA
Pimasz biztos nem hagyta, hogy kárt tegyen magában!
PIMASZ
De nem ám! Rávetettem magam. Mondom neki „Lovag uram, ugye nem követ el semmi bolondságot? A kártyaveszteség elvette tán a józan eszét? Ha már fájdalmában a halált se féli, legalább a bárónőre gondoljon! Emlékezzen csak, a drága hölgy hányszor kihúzta már a csávából, biztosra veheti (tettem hozzá, gondoltam, ettől majd lecsillapszik), hogy most sem hagyja cserben!
MARA
(félre) Nem mondom, ügyes fickó!
PIMASZ
Hiszen, mondom, mindössze ezer aranyról van szó! A Zsák úr meg jó húsban van! Meg se érzi, ha kicsit megcsapolják a zsírját!
BÁRÓNŐ
És aztán?
PIMASZ
Asszonyom, a remény még a halottba is lelket önt! Engedelmesen tűrte, hogy elvegyem tőle a fegyvert, aztán lefeküdt és már aludt is, mint egy kisgyerek!
MARA
Szegény kis lovag!
PIMASZ
Ma reggel viszont gyötrelme új lángra lobbant, s ezt a kínt még a grófnő arcképe sem olthatta ki. Rögtön ide küldött, s az ön válaszától függ, milyen sors vár rá! Mit mondjak neki, asszonyom?
BÁRÓNŐ
Mondd neki, Pimasz, hogy mindig számíthat rám, és hogy, készpénzem nem lévén… (Le akarja venni gyémánt gyűrűjét.)
MARA
(lefogja a kezét) Asszonyom, mit csinál?
BÁRÓNŐ
(visszahúzza a gyűrűt) Szóval hogy mélységesen együtt érzek vele.
MARA
(Pimaszhoz) A magam részéről én is teljesen összetörtem a hírek súlya alatt.
PIMASZ
Hát még a lovag úr mi mindent összetör majd… (Félre.) Átkozott némber!
BÁRÓNŐ
Mondd meg neki, Pimasz, hogy roppantul fájlalom, ami történt.
MARA
Én is teljesen átérzem gyötrelmeit.
PIMASZ
Ha így, hát így. Asszonyom, a lovagot nem látja többé. Szégyenében, amiért adósságát ki nem fizetheti, be sem meri tenni többé ide a lábát. Úriember számára a tartozás rosszabb, mint a halál.
LIZA
Akkor elég sok élőhalott szaladgál az utcán!
PIMASZ
Megyek máris, foglalok egy postakocsit!
BÁRÓNŐ
Hallod, Mara, postakocsit!
MARA
(a bárónőhöz) Ugyan, arra sincs pénzük.
PIMASZ
Asszonyom, Isten önnel!
BÁRÓNŐ
(leveszi a gyémántot) Pimasz, ne menj még!
MARA
(Pimaszhoz) Menj csak, vidd a hírt sebesen!
BÁRÓNŐ
Jaj, nem hagyhatom sorsára! (Odaadja Frontinnek a gyémántot.) Itt ez a gyémánt, Zsák úrtól kaptam, ötezer aranyat ér, szaladj, tedd zálogba, és segíts a gazdádon!
PIMASZ
Ó, ettől biztosan új életre kel! Ne félj, Mara, elmondom neki, mennyire együtt éreztél vele! (Kimegy.)
MARA
Micsoda két szélhámos!
HARMADIK JELENET
(Bárónő, Mara)
BÁRÓNŐ
Tudom, hogy most dühös vagy rám, tudom, hogy legszívesebben…
MARA
Én dühös? Ugyan! Amit ebül szerzett, ebül vész, mért búsuljunk rajta. A maga dolga, azt csinál, amit akar.
BÁRÓNŐ
Sajnálj inkább, ne mindig csak korholj! Nem szabad akaratomból cselekszem. Oly gyengéd érzemények vonzanak hozzá, hogy nem tudok nekik ellenállni.
MARA
Gyengéd érzemények? Jézusmária, úgy beszél, mint valami pedellusné!
BÁRÓNŐ
Ne légy igazságtalan, Mara! A lovag úr talán nem utasított vissza egy valódi grófnőt?
MARA
Magát aztán könnyű rászedni! Ki tudja, talán a lovag úr egyik rokona van a képen. Mondjuk a nagymamája.
BÁRÓNŐ
(nézi az arcképet) Dehogy, láttam én ezt az arcot, és nem is olyan régen!
MARA
(megnézi ő is) Várjon csak… Tényleg, ez az a vidéki csúfság, három napja láttuk a bálban. Fél óráig kellett kérlelni, hogy vegye le az álarcát, s mikor végül levette, kiderült, hogy senki se ismeri!
BÁRÓNŐ
Mondhatom, szép kis darab.
MARA
(visszaadja az arcképet) Van olyan vastag, mint a Zsák úr. De biztos nem olyan zsíros, mert akkor nem utasítanák vissza a maga két szép szeméért, annyi szent!
BÁRÓNŐ
Hallgass, Mara, itt jön Zsák úr lakája.
MARA
(halkan, a bárónőhöz) Na, ez nem rossz híreket hoz. És nem is jön üres kézzel: biztos újabb ajándék!
NEGYEDIK JELENET
(Előbbiek, Bamba)
BAMBA
(belép, és egy ládikát nyújt át a bárónőnek) Asszonyom, kérem fogadja kegyesen Zsák úr szerény ajándékát.
MARA
Isten hozott, Bamba!
BÁRÓNŐ
(mutatja a ládikát Marának) Nézd csak, Mara, milyen finom munka, kész műremek!
MARA
Nyissa már ki, engem mindig a belbecs érdekel, sosem a küllem!
BÁRÓNŐ
(kinyitja) Ejha! Valódi váltó! Úgy látom, az úr szándékai komolyak!
MARA
És a névérték, asszonyom?
BÁRÓNŐ
Tízezer arany!
MARA
(félre) Legalább a gyémántot visszaszerezzük!
BÁRÓNŐ
Ó, még egy papír!
MARA
Úgy érti, értékpapír?
BÁRÓNŐ
Nem, Zsák úr verset írt hozzám!
MARA
Ó, a költői lélek!
BÁRÓNŐ
A címe: „Négysoros Vénuszhoz”. Ez a Vénusz alighanem én vagyok: versben kéri, hogy fogadjam el prózai ajándékát.
MARA
Meghalok a kíváncsiságtól: milyen verset írhat, akinek ilyen pompás a prózája?
BÁRÓNŐ
Na, akkor most figyelj: (olvassa)
Ez a váltó öné, ó, drága Vénusz,
Lelkem lángol önért szünettelen,
Nem évül el, tudom, e láng sosem,
Éppoly biztos ez, mint hogy tíz meg tíz húsz!
MARA
Micsoda kifinomult gondolatok!
BÁRÓNŐ
És micsoda nemes rímek! „Vénusz” és „tíz húsz”! Még jó, hogy a tífuszt nem írta bele! Hiába, az írás a lélek tükre. Mara, vigye ezt a ládikát a dolgozószobámba! (Mara kimegy.) Itt egy kis aprópénz, Bamba! Igyál valamit az egészségemre.
BAMBA
Hát majd iszok, és nem is a rosszabbikbul!
BÁRÓNŐ
Helyes!
BAMBA
Korábban polgárháznál szolgáltam, kevéssel is beértem. Zsák úr mellett viszont nagyon kikupálódtam ám!
BÁRÓNŐ
Hiába, ízlés dolgában az üzletemberek viszik el a pálmát! (Mara visszajön.)
BAMBA
(megpillantja Zsák urat) Már itt is van, asszonyom. (Kimegy.)