LONDON
Közzétéve: 2014. 12. 08.
Kategória: Műfordítás
Émile Verhaeren
LONDON
London, ez ólom-, e bronzváros íme, lelkem,
Öblös csarnokok és zengő vaslemezek,
Vezércsillag nincs, de vitorla rebben
S kockázat vizein végtelenbe lebeg.
Füst, pályaudvarok, korom, a gáznak könnye:
Ezüst spleen hull a sín villám-útjaira,
Unott barmok ásítnak az időbe,
Mikor felzengeti Westminster szózata.
S rakpart, hol számtalan baljós gázlámpa lobban,
Párkák ők, orsajuk kavargó mélybe vész,
S a vízbeholt matrózok az iszapban,
A sáros szirmú hab már felettük tenyész.
És részeg asszonyok gesztusa, sála lebben,
S a falakon szeszek tánca, aranybetűk,
S a halál, mely feltűnik a tömegben,
Kavargó London, ó, mely téged, lelkem, betölt!