MIKOR MAJD MEGHALOK

Közzétéve: 2014. 12. 08.
Kategória: Műfordítás

Francis Jammes (francia)
MIKOR MAJD MEGHALOK

Mikor majd meghalok, eljössz, szembogarad
kék lesz, akár tüzes-kék vízibogarak
páncélja, kisleány, kiért úgy odavoltam,
kis írisz, te, a nagy Növényhatározóban,
eljössz és finoman megfogod a kezem.
És csak vezetsz keskeny ösvényeken.
Rózsaszálam, te nem leszel mezítlen,
mályvaszínű ruhádból szűzi nyakad kivillan.
Csókot még egymás homlokára sem adunk.
Friss szedresekben kéz kézben ballagunk csak,
s ahol egy szürke pók szivárványt szövöget,
csendet őrzünk, amely a méznél édesebb,
és olykor, ha megérzed: kissé elszomorodtam,
finom kezedben kezemet megszorítod majd
– s nyugtalanok leszünk, mint orgonabokor, ha vihar közeleg
mert nem értjük, mi ez… nem értjük majd, mi ez…