Polczer Szonja témája

Közzétéve: 2014. 12. 07.
Kategória: Frissek

„A felhőkben rengeteg mese van: különböző arcok, mitikus lények, állatfigurák kergetőznek-változnak át egymásba, pillanatról-pillanatra változik a kép. Megfigyeltem, hogy Firenzében puttó alakú felhők vannak, talán onnan vették az ötletet a reneszánsz festői. Angliában pedig olyan nagy habostorta-felhőket láttam, mint egy-egy hegy. Azokon jó lenne ücsörögni, lábat lógázni, és figyelni, hogy mit csinálnak az emberek a földön. De az is lehet, hogy ott inkább az angyalokkal beszélgetnék és integetnék a repülőknek.”

ÍGY NI!

A felhő fenn fura minta,
akár a legutolsó palacsinta,
mikor már kevés a massza,
s csak alaktalan halmazra
telik, jaj, dehogy alaktalanra,
alakja van ezernyi,
mintha az eget meszelni
akarták volna,
a felborult vödörből padlóra
terjed a fehér tócsa,
de kikenve már a régi, ócska
boltozat, Firenzébe,
a fajansz égbe
jár fodrászhoz minden angyal,
ilyen hajjal
jönnek ki a boltból,
az egyik bongyor,
a másik tépett,
sosem egyszerű képlet,
Angliában a felleg hasonlít ringva
gőzölgő tál pudingra,
s ha szállunk fölébe gépen,
hívogat szépen,
s beleugorva esünk puhára,
visszapattanunk utána,
kezünkre rára-
gadva annyi
mennyei tészta, nem lehet levakarni,
és megkóstoljuk, és Isten forgatta
vatta-
cukoríze lett, tapadva
teríti be nyelvünk,
s mint pamlagon hempergünk,
s kitör a párnacsata közben,
tollban fürdünk, akárha gőzben,
mert az angyalokkal nem lehet bírni,
és a felhőket sem lehet leírni,
csak szemlehunyva elképzelni: így, ni!