PÖRGÉS AZ ÉLET

Közzétéve: 2014. 12. 07.
Kategória: Interjúk

Lackfi Jánossal Szekeres Niki beszélgetett
(meseutca.hu)

– Hogyan teltek a nyarak gyerekkorodban?

– Volt kertünk és és több telek is a családban, paradicsommal, krumplival, cseresznyével, körtével. Elég sokat dolgozgattunk, szedtük a gyümölcsöt, nem mindig osztatlan lelkesedéssel, de így utólag sok a jó emlék benne. Voltak tyúkjaink, nyulaink, galambjaink, pintyeink, kutyánk, ezeket az állatokat is sokat figyeltem, sétáltatni, ganajozni, itatni, etetni is kellett őket, melyiket hogyan. Utaztunk is, főként nagynénikémhez, Somogyba, vagy termálfürdős környékekre, edzőtáborba a cselgáncsosokkal, később zenei táborba. Voltunk a Felvidéken többször, a lőcsei oltárfaragványok gyönyörű fejeit lehetetlen elfelejteni. És csináltam türelemüveget a Selmecbányán látottak alapján. Amikor már lehetett, mentünk Nyugatra is, Genfben a csúcsforgalomban forrt fel a Wartburg hűtővize. Legtöbbet persze könyvben utaztam, olvastam ülve, állva, fekve, autóban, vonatban, fűben, ágyban, mindenütt. Verne, Balzac, Dickens, Scott, Dumas. Kaland volt az élet…

– Már csontig lerágott kérdés esetedben, én mégis minduntalan felteszem, hogyan relaxál egy olyan alkotó ember, mint te, aki egyszerre költ, ír, gyereknek, felnőttnek egyaránt, zenészekkel együttműködik, szerkeszt és így tovább, és így tovább…

– Keveset relaxálok, pótolgatom az év közben elmaradt feladatokat. De majdnem mindennap röpizünk a lányokkal, feleségem nagyritkán elcsábít kirándulni, sétálni. És focival adom ki magamból a feszültséget. Persze jut film is, olvasás is, nem köll engem sajnálni, kérem!

– Most, hogy itt a nyár, mi a bevált módszer, hogyan kapcsolódtak ki együtt, családilag?

– Én rengeteget utazgatok év közben, tavaly nyolcvan író-olvasó találkozóm volt. Úgyhogy nekem pihenés, ha itthon vagyunk, nyugiban, van idő kicsit beszélgetni, minden étkezés közös, ahová megyünk, együtt megyünk. Ráadásul épül a szép új házunk, és bár építkezni feszült dolog, rituálisan „felmegyünk” a házhoz időnként, megnézzük, mennyit változott, és örömködünk, előre elképzelve ottani életünket.

– A gyerekeidnek mi a kedvenc szórakozása nyáron?

– Hál’Istennek több jó táborba eljutottak, sporttábortól a design-táborig, vagy éppen Horvátországig. Nagyon élvezték Kapolcson a Kaláka-udvart is, ahol én udvarmester-féle, szervező, segéderő, moderátor és mindenes voltam. Segítettek sokat, babzsákot pakoltak, rendezkedtek, de rengeteg jó koncertet hallottak, élvezték az írásműhelyet, a versimprovizációkat.

– Szoktatok feleségeddel gyerek nélkül is, kicsit kettesben nyaralni, vagy mindig együtt megy a család mindenhova?

– Tyú, ez nagyon kellene, jószerivel lopott félnapjaink voltak csupán. Lett volna egy romantikus hetünk, míg az öt gyerek, a tizenkilenc éves nagytól a nyolcéves legkisebbig, hittantáborba mennek. Tavaly ez meghiúsult, mert nagylányunk első nap eltörte a lábát, mehettem le érte, kórház, gipsz, nyáron át tartó, morcos féllábon ugrálás következett. Poénkodtunk is, vajon idén ki töri el a lábát… Második nap jön a telefon, fiam szalagszakadást szenvedett, vihetem a székesfehérvári kórházba. Úgyhogy a romantika megint csorbát szenvedett, pedig olyan jó időnként ketten maradni…

– A nyári időszakban „hagyod a dagadt ruhát másra”, vagy éppen hogy kihasználod a csendesebb periódust az alkotásra? Milyen terveid vannak születőben?

– Szép nagy, dagadt ruhákon vagyok már túl a nyáron. Tanárembernek ez az alkotás periódusa. „Születik vagy csinálják?” címmel összeraktam végre egy Kreatív Írás tankönyvet, melyben a mai magyar költészet színe-java vall az alkotásról. Vörös István kollégámmal elkészültünk az Apám kakasa felnőttes folytatásával, a címe Slágergyár, és népszerű dalok versváltozatait tartalmazza. Írtam egy mesekönyvet, mely a Három Királyok útját dolgozza fel Betlehemig, játékosan, humorral, de komolyan is. Makhult Gabi rajzolja hozzá a gyönyörűséges illusztrációkat. Készítettem interjút a Nők Lapja Évszakok magazinjába a nagyszerű Csukás Pistával. És hamarost beindul a Kreatív Írás honlap, mindenféle vers- és prózaírós nyalánkságokkal. Versgyáram dübörög, százhúsz vers született már az olvasók témáiból. És blogolok a Liget és a Bárka honlapján is…

– Mit olvasol a szabad idődben, beprogramozol egy-két jó könyvet nyárra?

– Nemrég olvastam „a kínai Hrabal”, Jü Hua Testvérek című, nyolcszáz oldalas könyvét: egyszerűen fergeteges! Kalandos és kíméletlen, humoros és fájdalmas, igazi felnőttmese. Élveztem Ljudmilla Ulickaja történeteit is, és lassan, de biztosan haladok előre Kemény István Kedves Ismeretlen című regényében is. Fantasztikus élmény Markó Béla szonettkönyve, a Visszabontás, melyben oda-vissza barangolok: valószínűtlenül dús és Istennel, szerelemmel, halállal, növekedéssel, bomlással teljes, akár egy bőtermő kert. Ez a kicsi kötet mindenüvé vándorol velem.

– És mit olvasnak gyerekeid? Te is ajánlasz nekik vagy ők választanak most már maguknak?

– Nem mindig tudom már követni olvasmányaikat, de örülök, hogy a kevésbé megszállottak is el-elfogyaszranak pár könyvet. Simon fiam ugyan inkább csak kapcsolási rajzokat olvas, az meg nekem hottentottául van. Margit lányom Arany János-vetélkedőre készül szorgalmasan, végez lassan a kötelezőkkel, és mint mondta, szeret gondolkodni, szöszölgetni a könyvekkel utólag.

– Voltál Kapolcson a Kalákával, láthattunk még itt-ott, mi történt ezeken a rendezvényeken, fesztiválokon, mit csinál ilyenkor a költő?

– Mint mondtam, a Kaláka Versudvar hopmestere voltam Kapolcson. Összeszedtem a szemetet, a csikkeket, az elázott szalmát villával összekapartam, újra cseréltem, be is mondta a színpadról az épp versemet játszó Misztrál együttes, hogy „az a szép szőke lovászlegény írta ezt a dalt”. Hiába, minálunk még a ganajhordó is verset írt. Mindennap versműhelyt is vezettem, írásgyakorlatokat végeztünk, és többnyire színpadra is kerültem, részt vettem a versimprovizációban, moderátorkodtam, házigazdaként bemondtam a bemondandókat, eső elől menekítettem babzsákot, technikai cuccokat, plakátot nyomtattam, blogot írtam, faliújságot eszkábáltam lécekből, lótottam-futottam, szervezkedtem. Amúgy is jó fél év előkészítő munka volt az udvar létrejöttében, de megérte: a három-négy esős nap ellenére mintegy tízezer látogató tért be hozzánk.

– És végül, de nem utolsó sorban, várod-e a szeptembert?

– Igen is, nem is! Igen, mert beköltözünk a vadiúj házunkba, lesz rengeteg tennivaló, polcok, szekrények készítése, kertészkedés, juhé! Igen, mert a szárazpincében saját dolgozószobám lesz! Igen, mert talán elkezdhetek kézműves könyvecskéket csinálni, és faraghatok újra, amit itt, az albérletben nem tudtam… Nem, mert muszáj lesz kicsit korábban kelni. Nem, mert jó lenne kicsit lazább, nyári üzemmód. Igen, mert jönnek a haknik, utazások, rengeteg lelkes gyerek-, felnőtt- és kamaszolvasó. Nem, mert a pörgés igencsak fárasztó lesz. Mégis, mert ez a pörgés az élet.