Röhögő siratók

Közzétéve: 2015. 06. 16.
Kategória: Egyéb

162. Tomka Csenge témája:

„Azt a különösen jó világot szeretném megosztani, ami itt zajlik nálunk. Erre felé sok a lány. Pátyon lakunk egy nagy házban, Apa, Anya, és mi öten testvérek; Réka, Csenge, Hanga, Ilka, Zsófi. A házunkban van egy kis lakás, ott lakik a nagymamám, Ő folyton átjár, és mindig takarítani akar. A házunk mellett áll még egy; a nagynénimé, és a kislányáé, akik szintén folyton nálunk vannak. Mi vagyunk maga –A Vendégség-, az átjáróház, a szívet melengető otthon, legyen szó hódolókról, barátokról és barátnőkről, a szűk és tág családunkról, a postásról, a néhai becsöngető Jehova tanúja nőről, akit elküldünk, mégis ide jár, de még az egér is bemászik esténként. Egyszóval, itt kellemes lenni. Anyának hatalmas nagy fantáziája van, (amit mi is örököltünk), ezért folyton röhög. Úgy szokott ez zajlani, hogy valamelyikünk belekezd egy történetbe, amiből hosszú perceken keresztül, (a történet lényegétől eltérve), olyan viccek, szófordulatok keletkeznek, a legapróbb részletekbe, szavakba, félreértésekbe belegabalyodva, és továbbfűzve, hogy néha attól félünk a nevetés fog végezni velünk. Ha ilyen nem is+ létezik, a könnyezés, a dülöngélés, a szótlanul röhögés, majd ebből felhorkantás nagyon gyakori. Itt egy igen kellemetlen példa: Volt egyszer, amikor a Húsvéti időszakban feliratkoztunk Szent Sír őrzésre. Először is rossz időpontban mentünk le, fél órával korábban, így az előttünk lévőket rendre megzavartuk. Majd leültünk a sír köré és elkezdtünk imádkozni. A rózsafüzér közben Hanga húgomnak olyan érdekes hang jött ki a torkán, hogy elkezdtünk röhögni. Ez volt a legnagyobb hibánk. Innentől nem volt megállás. Kényszerünkben, lesütött fejjel, ütemre fel-leugráló vállakkal sírtunk a nevetéstől, és küszködtünk, had tudjunk leállni. Nem volt elég, hogy szegény Jézus megtört teste előtt röhögünk, de még az előttünk lévő elborzadt család tekintetét is le kellett küzdenünk. Tehát a nevetés nálunk sokszor egy betegség, ami kellemetlen helyzetekben is ki akar kívánkozni.”

 

Olyan jóízű, kedvemre való kis téma volt ez, mozgalmas kaotikusságával, szeretetteljes szertelenségével, nagyon élveztem a bíbelődést vele. Van ebben a családleírásban valami népmesei, ezért is kerestem a népdalos hangot, persze talán Arany stílusán átszűrve, a legegyöntetűbben áramló sorformát, a nyolcast használva (lásd még Erdő mellett estvéledtem…). Kicsit a keresztrím megbolondítja, némi furfangosságot kölcsönöz szövegnek, mely párrímesen talán együgyűbben hatott volna.

 

RÖHÖGŐ SIRATÓK
A mi kedvünk sose rozsdás,
Se a kapunk, annyit nyitják,
Barátok, udvarlók, postás,
Szomszédok, nagynénik, lánykák.

Még az egér is bemászik,
Bírja az átjáróházat,
Röhögünk csak vakulásig,
Mint kit földrengések ráznak!

Nevetgélünk nyáron-télen,
Poénhegyek lenn a porban,
Nevetünk a nevetésen,
Könnyesen, fetrengve, holtan.

Nagyhéten, benn a templomban
Mi őriztük Krisztus sírját,
Virrasztva és imádkozva,
Amiként azt előírják.

Csakhogy ahol öt leány van,
Mindig akad egy, ki nyikkan,
Majd az első nyikkanással
A röhögőgörcs is itt van.

Lavinaként máris indul
Ott, az Úr szent teste mellett,
Míg mások szívében kín dúl
Vagy dühödten ránk merednek.

Így ér majdan a halálunk,
Amikor lesújt a végzet,
Sírkő hirdeti utánunk:
„Velük a nevetés végzett!”