ROVAR
Közzétéve: 2014. 12. 12.
Kategória: Prózák
Jenő sosem állhatta a motorbuzi-boltokat, a rovarfejet csináló, guvadt napszemüvegekkel, krómozott bográcsforma sisakokkal, sem a terpesztett combú, bőrmellényes fickókat, akiknek mintha a benzintank lenne a fényesre suvickolt heregolyójuk. Terpeszkednek rajta, melengetik a fémtestet, várják, hogy tojásukból kikeljen egy hozzájuk minden porcikájában hasonlatos kis gépember, olajozott csuklóval, ráüljön a kismotorjára és eltűzzön. Ezek még a vécébe is alighanem fémet potyogtatnak, hatszegletű anyacsavarok kopognak a kagylóban, le sem viszi őket a víz. Gyerekkorában látta a Szelíd motorosok előzetesét, motorzörgős blues-zenére mentek végtelenített tájakon, fekete-fehérben, bőrdzseki, bőrnadrág, talán még az alsónadrágjuk is bőrből. Ja, és kendő a torkukon, felkötötték a partedlit, nehogy megfázzon az a kőkemény torkuk, még kikapnak miatta. Jenő ma már tudja, mire jó a kendő, nem akartak letüdőzni valami savanyú kis bogarat, köpdös utána félórát az ember. Hülye dolog valami rovar miatt eltaknyolni, miközben rajtuk a világ szeme, főleg a lányok szeme, a lányoké, akik az MZ hátsó ülésén egykor úgy roppantották metszőfoguk között a szotyolamagot, mint apró rovart.
Jenő félt a bőrbe öltözött fiúktól, akiket a parasztok vasvillával hajigáltak, akiket bomba csajok stoppoltak le úton-útfélen. Jenő sehogyse fogta, miért is szelídek, miért izé rájderek, amikor inkább vadak, és hogy ez oximoron, ahogy az iskolában tanulták. Az oximoron inkább valami bogárarcú űrlény neve a Csillagok háborújából, jönnek az orkok és az oximoronok, Jenő tartott Dart Wadertől is, talán a sisak tette meg a rovarfej meg a fekete motoros-szerkó. Amit az iskolában tanultak, annak általában nem volt köze a valósághoz, sem a filmvalósághoz, aminek pedig szintén nincs sok köze a való valóságához. A Linda nevű rendőrlány például nem tudott karatézni, csak visongani, hogy aszongya, íjja, meg ugrabugrálni. Jenőt önvédelmi sportolni járatták, hogy megerősödjön, de nem erősödött meg, az edző viszont statisztált a filmben, és röhögve mesélte, mennyire kellett igyekezni, hogy eltalálják fejjel a Linda nevű álrendőrlány lábát, és még utána hanyatt is vessék magukat, és leguruljanak a lépcsőn, de megoldották ügyesen, ezért fizették őket.
Jenő most itt áll a motorbuzi-bolt előtt, fénylik minden fém, nyilván úgy suvickolják napra nap, ahogy nagyapa tanította a cipőbokszolást. A cipőt persze nem ököllel kell bokszolni, ez az osztályfőnök vicce volt, nagyon rossz vicc, nagyon rossz osztályfőnök. Nagyapa megdicsérte a rettentő rossz vicceket, az olyasmit is amit nem értett. Azt dicsérte legkivált, mert ha Jenő olyasmit mondott, amit ő, egyszerű géplakatos, már nem ért fel ésszel, az büszkeséggel töltötte el. Pökkel kell azt suvickolni, kisfiam, különben lófisztulát sem ér, rápöksz, és dörgölöd veszettül a ronggyal, behomályosodik, de te azzal ne törődjél, csak dörgöld, aztán kezd fényesedni, csak valami szálak kuszálódnak rajta, de te azzal se törődjél, menj, kicsi gazdám, míg egy útkereszthez nem érsz, útkeresztnél áll egy égigérő fa, égigérő fának harminchárom ága, de a harminchárom közül csak egyiken fénlik aranylevél. Látod, a kuszaság alól már kél az igazi fénye, de te még evvel sem törődöl, mert mikor már azt hiszed, olyan, mint a tükör, még egyet rá kell pöknöd, és dörgölni megint, úgy ragyog végül, mint régen a vadonatúj MZ tankja, ahogy nagyapád hazafelé hajtott vele a gyárból. Rozsdaeres és rozsdaszeplős ma már az a benzintank, de meglátod, kisfiam, meglelem a forszát, repülsz majd vele, mint a parancsolat.
Nagyobbfajta motort szeretnék a nagyapámnak, szólalt meg Jenő. Azt, hogy a nagyapjának, nem mondta, hülyének nézné a szőrös, copfos, tetovált karú srác, akinek egy sor függönykarika van belőve a szemöldökébe. Mi az, hogy nagyobb, minél nagyobb és egyáltalán, köbcentiméter, típus, mi a tökömnek neked motor, nyominger, fordítva adnád a gázt, be se tudnád rúgni, pedig ezek már olyan finom szerkezetek, mint egy jacht, pöccre mordul a motor. Halkabb, mint egy modern mosógép, de ha jól megcsűröd, dübörög az utca, omlanak a falak, zörög az ablaküveg, ámuló fejek tűnnek fel az ablakokban, a csajok foga közül is kiesik a szotyola.
Jenő persze még ennyit se mukkant, csak töprengett szilajul, a srác talán várakozóan nézett, nézését nem lehetett látni a hatalmas rovar-napszemüveg miatt, cseppnyi fehér rágó jojózott ide-oda a szőrbozont között. Az eddigi dumát mind az a vastojásból kikelt kicsi gépember lökte Jenő fejében. Az eladó srác halk és dallamos hangon szólalt meg, semmi hevimetál-hörgés, semmi túráztatott Lada-motor a torokban, Jenő ekkor vette észre, hogy a sok szőr közt a szája telt és piros és ívelt, vajon hol szerzett be ilyen szájat ehhez a külsőhöz.
Jenő boldogan taposta el magában a mini motorost, aki mindig jobban tudta, mitől nem szeretnek belé az összes lányok, mitől röhögik ki a laza arcok, miért hunyorognak rá kínai gunyorossággal cigarettájuk kékes füstje mögül a melósok. Persze meglehet, akadt lány, aki belé szeretett, és a többiek se rajta röhögtek, nem néztek gunyorosan vagy nem is törődtek Jenővel, legalábbis nem úgy, ahogy Jenő velük, túl sokat törődött mindenki mással, de most a nagyapjával fog törődni, vesz neki egy igazi motort az udvaron rozsdálló, szüntelenül bütykölt Jawák, Pannóniák, Simsonok helyett.
Jenő számlájára tegnap megjött a pénz, itt van a zsebében a gyűrött cédula, hogy átutalták a végkielégítést, a felesége még nem tud róla, egy darabig nem is árulja el neki. Megvolna pedig a helye, szétaprózhatná cipőre, ruhára, ott vannak a fizetetlen számlák, no meg gondolhatna azutánra is, de ő már látja is maga előtt az öreget, kigördül a kapun széles terpeszben, mintha egy ökör vagy egy teve hátán gubbasztana, szájából a Symphoniája fityeg, fején rozsdás, narancssárga vasbili, álla alatt a pánt félrecsúszva, mint mindig. Ha valaki, hát egy géplakatos élvezheti igazán ezt a járgányt, minden egyes dugattyú és henger és áttétel és porlasztó ott bizsereg fémesen a csontjaiban.
Vadonatúj Muscle modell, megnövelt lökettérfogatú, ezerkétszázötven köbcentis, V2-es folyadékhűtéses Revolution erőgép, hajlított acélcső váz, hengerenkénti üzemanyag-befecskendezés, gyári ébíesz, kettőszáznegyvenes hátsó gumiméret, 123-125 lóerős teljesítmény. Kis badibilder, nevet a rózsaszín száj, és Jenő az árlistából már tudja, hogy a számláján lévő pénz legfeljebb egyetlen részletre lenne elég, hogy megint ő húzta a rövidebbet. A szőrös, piros szájú, dallamos hangú fiú szeme nyilván elkerekedik a rovarforma szemüveg mögött, mikor Jenő bőgve borul le a pultra, a szelíd motorosok is benzintank-forma, fémes, fekete urnában végzik, lassan egy hete már, hogy nincs kinek vinni azt a motort, most már nincs tovább.