SEAMUS HEANEY (Írország)

Közzétéve: 2014. 12. 07.

Kategória: Eurolíra

SZENT KEVIN ÉS A RIGÓ

Aztán volt St Kevin és a rigó.
Kitárt karral térdel, de szűk a cella,
Így kifordított tenyere

Mestergerenda-merev karja végén
Kilóg az ablakon, s a rigó
Belészáll, és már rakja is a fészkét.

Meleg tojások, apró begy s a behúzott
Arányos fej meg a karmok. Kevin érzi már: az örök
Élet körforgásába kapcsolódott,

S a szíve elszorul: most napban, esőben
Ágként, hetekig kint kell, hogy tartsa kezét, míg
Kikelnek s kirepülnek a fiókák.

*

S mert mindez a képzelet játéka csak,
Képzeld: te vagy Kevin. De milyen az?
Túllépett önmagán vagy végig érzi

A leszakadó kar agóniáját?
Az ujja zsibbad-e? Érzi-e a térdét?
Vagy felkúszott-e a földből tagjaiba

A lehunyt szemű üresség? Érzékeli még a teret?
Egyedül van, tükröződik a mély szeretet-folyóban,
„Dolgozz, s ne kérj bért” – így imádkozik,

Azaz a teste, mert ő megfeledkezett már
Saját magáról, a madárról
S a folyóparton a folyó nevéről.

IMREH ANDRÁS fordítása

---