SZEMCSE

Közzétéve: 2014. 12. 28.
Kategória: HÓFOGÓK (2001)

SZEMCSE

Szemcse vagyok, egy lap
kis anyajegye,
belém törik Isten
ceruzahegye.

Körtében kövecske,
kiköpni való.
Steril hullaszaggal
tévéhíradó.

Temetetlen élet,
elvermelt halál,
lottyadt krumpli, répa,
beteg csíra-szál.

Hogy ez mind nem így van?
Bizony, meglehet.
Majd akinek írtam,
sajnál engemet.
TORONY IRÁNT

Ma ég a gyomrom, ég,
És feljön a savam,
Eleven, akinek
Még gyomra, sava van.

A testemről pereg
Sok sejtnyi bőrlemez
Lassanként elfogyom:
E jelmez jellemez.

Elfogyok, kitelek,
Akár a hold-golyó,
Fogynak a hitelek,
Még utolszor, no jó.

Pulton támaszkodom,
Megtámaszt ez a pult,
Pincérként tornyosul
Hátam mögött a múlt.

Mint morzsát lesöpör,
Mint terítőt leránt,
Lesz nagy csörömpölés
S tovább, torony iránt.