SZEMCSE
Közzétéve: 2014. 12. 28.
Kategória: HÓFOGÓK (2001)
SZEMCSE
Szemcse vagyok, egy lap
kis anyajegye,
belém törik Isten
ceruzahegye.
Körtében kövecske,
kiköpni való.
Steril hullaszaggal
tévéhíradó.
Temetetlen élet,
elvermelt halál,
lottyadt krumpli, répa,
beteg csíra-szál.
Hogy ez mind nem így van?
Bizony, meglehet.
Majd akinek írtam,
sajnál engemet.
TORONY IRÁNT
Ma ég a gyomrom, ég,
És feljön a savam,
Eleven, akinek
Még gyomra, sava van.
A testemről pereg
Sok sejtnyi bőrlemez
Lassanként elfogyom:
E jelmez jellemez.
Elfogyok, kitelek,
Akár a hold-golyó,
Fogynak a hitelek,
Még utolszor, no jó.
Pulton támaszkodom,
Megtámaszt ez a pult,
Pincérként tornyosul
Hátam mögött a múlt.
Mint morzsát lesöpör,
Mint terítőt leránt,
Lesz nagy csörömpölés
S tovább, torony iránt.