TÖRPE ÉS ÓRIÁS KÖZÖTT

Közzétéve: 2014. 12. 28.

Kategória: A BUTA FELNŐTT (2004)

Mért szerettem az aszfalt-csattogást?
Mert környékünk lombos dombjai közt
mindig volt házfal, amely hangosan
visszaküldte a léptemet, így hát nem lettem szegényebb,
hazaérve mindig az összes megtett lépés
ott volt lábamban (megnéztem, hiszed, nem hiszed).
Szerettem azt, ha zajt csapok
s azt is, ha némán surranok a fák között,
félsötétben. Szóval ha mindenki hallja
azt, hogy vagyok, vagy ha senki se
sejti, hogy arra járok.
Szerettem lenni, nagy bőszen kiabálni,
mérges öregasszonyok rikoltoztak utánam.
Szerettem nem lenni, szívdobogva,
zajokra fülelve, nagy titokban csupa olyasmit
művelni, amikre a kutya se figyel,
ha nem titokban csinálom.
Szerettem volna, ha mindenki megismer,
ha ujjal mutogatnak rám jöttömön:
na, ez az a híres,
s ha a lányok összesúgnak utánam.
Szerettem volna, ha senki se veszi észre,
honnan hull a fejére hógolyó,
ki húzza meg a haját,
ki gáncsolja el és ki kötött
a kutya farkára bögrét.
Az igazság valahol középtájt lehetett:
annyira figyelt csak rám bárki is,
mint bárki másra én,
nem voltam kevesebb, se több,
csak egy gyerek,
ki lassan egyre kevésbé gyerek,
félúton törpe és óriás között.

---