Vaslovag

Közzétéve: 2015. 06. 16.
Kategória: Frissek

152. Lehoczki Samu témája:

„Általában bringával közlekedem a városban. Egyik nap jövök hazafelé japán óráról, és megelőzök egy bringást: Nagypapi bringája, nagymami tempója, narancssárga széldzseki, borosta, szemüveg… Ez a figura majdnem hazáig kísért a Deák tér felé menet. Elég lassan haladt, de ha leelőztem, mindig begyorsított, hogy majd Ő „megmutassa”. Ez egy darabig vicces volt, de nyekergő kerékpárja elkezdett idegesíteni, úgyhogy hagytam előremenni, nem siettem. Csakhogy csigatempója miatt a lámpáknál mindig utolértem. Az Erzsébet körútnál döntöttem úgy, hogy na ebből elég. Fickó állóra lassított, de mire én odaértem, pont váltott a lámpa, és irdatlan sebességgel otthagytam. Nem telt bele két utca, mikor újra hallom a fülsértő nyikorgást, teperést és szuszogást. Hangosan nevetni kezdtem, majd szépen lehúzódtam, el ne gázoljon a vérszemet kapott tanyabájkos. Biztos valami komplexusa van.”

A témából valósággal kilóg a ballada-forma. Komikus ballada ugyan, de hisz a romantika is szerette a meghökkentőt, a groteszket, nem véletlen, hogy Quasimodo vagy a torz, felhasított szájú Nevető Ember is e korszak kedvelt hősei. Kettős versengést kettőzött forma adhat vissza. Párrímek erősítik itt a viaskodás képzetét, ráadásul egy-egy strófát összeabroncsol a 3-4. és 7-8. strófák azonos végződése. A hagyományos szabású kísértethistóriát, álmodott lidércnyomást egyszerűen nem lehetett kihagyni a zárlatban, megbüntettek volna érte a ködös Észak szellemei…

 

VASLOVAG

Bringa alattam,
Vígan haladtam,
De megelőzött egy öreg,
Maga sorát nem várva meg.
Őscsiga-mozgás,
Járgánya rozsdás,
Szódásüveg a szemüveg,
Narancsszíne széldzsekinek.

Többször lehagytam,
De rám tapadtan
Utolért, ha jött a piros,
Állán borosta, több napos.
Prímán mulattam,
De aztán lassan
Felment a pumpa, jaj, Lajos!
Tőled az agyam zárlatos!

Hogyha leráztam,
Jött nagy pipásan,
Zörgött a csontja meg a váz,
Fejébe vette: megaláz!
Szuszogva hajtott,
Ő lesz a bajnok
Olimpiát nyer, nem vitás,
Bedarálja, ki nem vigyáz!

Korom felényi,
Erőm a régi,
A versenyt felveszem vele,
Gyorsítottam, mindent bele!
Ponttá ment össze,
Törpült mögöttem,
Ellibbent, mint egy tollpihe,
Hajamba túrt körút szele.

Kis idő múlva
Felhangzik újra
A nyikorgás, a szuszogás.
Itt a hívatlan útitárs.
Mögém poroszkál
Ott a pirosnál,
Rám tört fuldokló kacagás…
Félrehúzódtam: menj, gatyás!

A hazaútban
Lazán gurultam,
Ámde álmomban néhanap
Körúti szél arcomba csap.
Hajtok bár izzadtan,
Levakarhatatlan
Jön velem, zörget csontokat
A roggyant ócskavas-lovag.