Zsolnai György témája

Közzétéve: 2014. 12. 07.

Kategória: Válogatás (versgyár)

„Sokszor rendezgetem a könyveimet, de sosem találom meg a nyerő szisztémát; egyszer ábécé-sorrendben, egyszer témák szerint, másszor pedig könyvsorozatok szerint csoportosítottam őket, de mindig siralmas volt az eredmény; sehogy sem néz ki jól. Édesanyám persze annak lenne a híve, ha növekvő rendben lennének a könyvek, mint a tornasorban, de szerintem ez hülyeség, hiszen így egymás mellé kerülne például Arisztotelész Metafizikája és Robin Cook Kómája. Az pedig mégiscsak szentségtörés. Szerintem nincs kiút, ezért azokat a könyveket, amiket szeretek, sosem rakom fel a polcra, mert akkor elvesznének egy látszat-rendben. Így viszont rendetlenség van. Mit tegyek?”
A témát mintha „rám öntötték volna”, a személyes érintettség okán hosszabbra sikeredett a vajúdás is, ám íme az újszülött:

KÖNYVÉSZET

Könyveim rendezetlensége aggaszt.
A polcok talányos foghíjai, a jobb-
vagy balfelé dülöngélő gerincek,
a sor tetején keresztbe fekvő
kötetek, a padlón, fűtőtesten egymásra
rakódott földtani rétegekként
tornyosuló oszlopok, az íróasztal
papírtömkelegében fuldokló, anonim
példányok. Mikor keresek valamit,
úgy orientálódom, mint villás faággal
a vízérkutató, homályos zónák
felett tapogatózik a kezem,
s hirtelen mintha mágnesesség
rántaná magához, ahogy lecsapok
kiszemelt zsákmányomra.
Szortírozni kellene őket.
Próbálom a hagyatékban rendet
tenni hivatott filológus kérlelhetetlen
tekintetével átlátni ezt a káoszt.
Felrémlik előttem az ábécé-rend szeszélyes
eklekticizmusa, Dosztojevszkij
köpcös oldalához tapadva Doszpod
József tollából Az intrauterin magzat,
Cortázar szíves szomszédjaként
Csurgay Ernőné munkája, A helyes
táplálkozás, Torgny Lindgren Tüdőkásája
mellett Lindner Sándor Személyügyi
kontrollingja, lazán Orwellhez dőlve
az Ungarische Volkskunde Ortutay Gyulától.
Próbálom képzeletben témakörökre
bontani ezt az egyveleget, a PRÓZA,
VERS, DRÁMA, ESSZÉ címkékkel hamar
meg is vagyok, de aztán jönne a LELKISÉG,
a TEOLÓGIA, a TÖRTÉNELEM,
a KULTÚRTÖRTÉNET, a FILOZÓFIA.
Vagy legyen GONDOLKODÓK?
Esetleg KÖNYVEK A JÓRÓL?
A JÓ KERESÉSE? S ami a Szépről
szól, de jól? S ami a jóról szépen?
Lenne KÖNYVEK A ROSSZRÓL
rovat is? Hova kerülne Dosztojevszkij?
És Doszpod Béla?
Hozzam össze tán a borítószíneket,
akár az újgazdag, ki egy sor kék kötetet,
egy sor ízléses bordót vásárol,
hisz ezek passzolnak új bútorához?
A zöld táborban Lampedusa
és Ibragimbrekov? A barna
blokkban Balassi és Jack London?
Fehér színekben Sólem Aléchem
és Tömörkény?
Édesanyám álma, hogy
méret alapján, mértani haladvány
szerint állítsam sorba az összeset,
a gerincek cikkcakkosan
emelkedjenek, mint végtelenbe futó
lépcsőfokok, a sor legelején
csak mikroszkóp alatt lapozható
miniatűrök, legvégén pedig
embermagasságnál is nagyobb
kódexek, a legutolsóba,
ha betévedek, el tudok veszni
a sorok közt, akár egy idegen
városban, és soha többé
nem lehet, nem kell visszatérni,
sem rendezni könyveimet.

---